Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

138 Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. 382. Hajómalomra nézve a tulajdonjog a fennálló rendszabályok szerint csakis az e malmokról vezetett jegyzőkönyvbe való bejegyzés által szerezhető' meg. (Curia 1886 deczember 29-én 7299. sz. a.) 383. A ki birói árverésen izraelita imaházbeli imaszéket megvesz olyképp hogy a kérdéses imaszék jegyre az arra hivatott birósági közeg az átruházást reávezeti, az azon imaszék tulajdonjogát megszerzi akkor is, ha az imaszékjegy nincs az árverelt nevére kiállítva és a hitközség nem jogosult kutatni, hogy azon imaszékjegy miként jutott az árverelt birtokába és megtagadni a vevő tulajdonjogát. Curia: Tekintve, hogy az izraelita imaházbeli imaszékek magánforgalom tárgyát képezik, a keresethez A) alatt eredetben mellékelt imaszékjegyre az arra hivatott birósági közeg által rávezetett záradékból pedig kitűnik, hogy a pápai orth. izraelita imaházban levő 337. számú férfi és 351. számú női imaszékeket a vagyonbukott Gottlieb Sámuel csődtömegének birói elárvereztetése alkalmával jogérvényesen megvette és azok felperes tulajdonának kimondattak, ezen ténynyel szemben pedig azt, hogy az eredetileg Gottlieb Dániel nevére kiállított A) alatti jegy miként jutott Gottlieb Sámuel birtokába, alperes hitközség kutatni és felperes törvényesen szerzett tulajdonjogát megtagadni nem jogosult, ugyanazért a kérdéses imaszékek tulajdonjogát és birtokát illetőleg, valamint a perköltségre nézve alperest a fentebbi értelemben marasztalni kellett. Az imaszékek nem használása czimén támasztott szűnő haszon iránti követelésével azonban a felperest el kellett utasitani, mert alperes tagadásával szemben be nem bizonyitotta, hogy a kérdéses imaszékek használatában alperes által akadályoztatott volna, vagy hogy azok használatát alperes akár bérbeadás, akár más módon gyakorolta volna. (1893 márczius 23-án 5507.) 384. Az árverési vevő a megvett ingók tulajdonjogát már a leütéssel megszerzi. Curia mint felülvizsgálati bíróság: Alperesnek az a panasza, hogy az igényelt ingók a végrehajtást szenvedett birtokából ki nem mentek, s hogy ez a körülmény, figyelemmel arra is, hogy rokonok között történt az átruházás, kijátszásra irányuló szándékra mutat, alappal nem bir, mert felperesek nagyanyja árverésen vásárolván a kérdéses ingókat, a leütéssel már megszerezte az azokhoz való tulajdonjogot, arra nézve pedig, hogy felperesek a kereset tárgyát tevő, s az ő nevükben atyjuk a végrehajást szenvedő birlalatában levő ingók jogos tulajdonosainak tekintessenek, a felebbezési biróság Ítélete szerint a felperesek és nagyanyjuk között a kereset tárgyát tevő ingókra nézve létrejött ajándékozási szerződésen kivül egyéb jogalkotó tény nem szükséges, és mert kijátszásra irányuló szándékról a miatt, hogy a kiskorúakra átruházott ingók az alperes részére teljesitett foglaláskor a végrehajtást szenvedő birtokában találtattak, szó nem lehet azért, mivel jelenleg nem a végrehajtást szenvedő részéről rokonra történt átruházásnak esete forog fenn, hanem a felebbezési biróság Ítéletében