Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Ingó dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. 137 és fiai czég csődtömegébe felvéve voltak, a melyeket felperes abból a csődtömegből 500 forint készpénz és egyéb teljesitések, tehát ellenérték szolgáltatása mellett meg- és átvett és a melyeket felperes a végrehajtást szenvedő nejének birtokába azzal a megállapodással adott át, hogy ez a nő az ideiglenes használatért felperesnek bért fizet, esetleg azokat az ingókat 500 forint lefizetése mellett a végrehajtást szenvedő tulajdonul magához válthatja, de ez a magához váltás még eddig megnem történt. Ezen tényállás mellett felperes az általa igényelt ingóknak tulajdonjogát megszerezte; azoknak az ingóknak birtoklását bérszerződés jogi természeténél fogva tulajdonjogának épségben maradásával engedte át a végrehajtást szenvedő nejének és nem teljesedett még be az a feltétel, a mely szerint azoknak az ingóknak tulajdonjogát a végrehajtást szenvedő 500 forint lefizetése mellett magához válthatja és a mely feltétel teljesültéig ama tényállás mellett felperes azokra az ingókra nézve tulajdonjogát a feltételes szerződések jogi természeténél fogva és azért sem vesztette el, mert a szerződésben érdekelt felekre nézve az alkalmazandó anyagi jogszabályt maga a szerződés alkotja. (1899 szeptember 16-án I. Gr. 256. sz. a.) 381. Adásvételi jogügylet csak abban az esetben tekinthető létrejöttnek, ha a szerződő felek a vétel tárgya s a vételár iránt megegyeztek, az adásvevésül szolgáló ingó dolog tulajdonát pedig csakis az átadás megtörténtével szerzi meg a vevő. Curia mint felülvizsgálati bíróság: A felebbezési biróság ezt a jogszabályt a felperesi igény megállapításának főalapjaként elfogadott B) alatti okiratra helytelenül alkalmazta, s azt a lefoglalt tönkökre nézve adásvevési szerződésnek helytelenül minősitette, a mennyiben az ezek tekintetében a tulajdonszerzést czélzó adásvevési jogügyletnek törvényes kellékével nem bir. Ugyanis ez okiratban fatönkök eladásáról nincsen szó, sem a tönkök vételára nem határoztatott meg, hanem abban a levágandó fáknak miként és minő czélra való feldolgozása iránt szerződnek elsősorban a felek és csakis a levágott és feldolgozott fákból előállitott talpfák és dongafák ára határoztatik meg, a szerződés zárpontja pedig a felperes által a fa feldolgozására adhatott előlegnek fedezetét szabályozza. Minthogy pedig jelen esetben nem feldolgozott talpfák vagy dongák, hanem tönkök foglaltattak le, az a kérdés, hogy a felek az előállitott talpfák és dongák tekintetében miképen szerződtek ? a jelen perben nem döntő. De a tulajdonszerzés másik főkelléke, az átadás sem történt meg, mivel az átadás a B) alatti szerint csakis a már feldolgozott talpfák és dongafákra nézve volt volna a homonnai vasúti állomáson eszközlendő, s ennélfogva az, hogy a lefoglalt tönkök felperes nevének kezdőbetűjével jelöltettek meg, az átadást nem pótolhatja, mivel a szerződés szerint átadásnak nem a levágott fák illetve tönkök, hanem csak a már feldolgozott fanemüek tekintetében volt volna helye. (1895 január 23-án 123. I. G. sz. a.)