Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

116 Kisajátítás. vaspálya részére szükségelt területek kisajátításánál nem a saját személyében és érdekében, hanem a vállalat képviseletében járt el, következően a kisajátítás által okozott esetleges kárért egyedül a vasútépítési vállalat, a munkások által okozott kárért pedig a károsítok a felelősek. Ez a panasz nem bír megállható alappal: mert az 1881. évi XLI. t.-cz. akként rendelkezik ugyan, hogy a kisajátítás által okozott kár megtérítésére az a vállalat köteles, a mely vállalat részére a kisajátítás engedélyeztetett és a kisajátítási jog átruházás tárgyát nem képezheti, mindamellett sem törvénybe, sem törvényerejű rendeletbe nem ütközik az, hogy valaki, a részére kötelezett ellenszolgáltatás fejében, a jogosult javára a kisajátításnak saját koczkázatára és költségén leendő keresztülvitelére vállalkozzék, mely esetben a koczkázatot vállaló fél és a kisajátítást szenvedő között közvetlen jogviszony keletkezvén, a koczkázatot elvállaló félre az a személyes jogi kötelem hárul, hogy a kisajátítás által okozott kárért a kisajátítást szenvedőt kártalanítsa; minthogy pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint alperes a zsibónagybányai helyi érdekű vasútépítési vállalat javára történt kisajátításnál mint kisajátító, tehát saját személyében járt el, s alperes azt, hogy eme tényállás jogszabály megsértésével állapíttatott volna meg, nem bizonyítván, az a S. E. 197. §-a szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, annálfogva helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint a kisajátítás által a kisajátított területen álló függő termésben okozott kárért alperes személyes kártérítési kötelezettségét megállapította, valamint helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése is, hogy a kisajátítás alá nem vont területen az építési anyag átszállítása által a termésben okozott kár megtérítésére alperest kötelezte ; mert a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint a vasútépítési vállalat építkezésének kivitelére alperes vállalkozott és a kisajátítás alá nem vont területen, felperes luczernaföldjén, az építési anyagoknak szállítása közben a kárt alperes alkalmazottjai okozták, következően a felebbezési bíróság jogi döntése megfelel annak az általánosan elfogadott jogszabálynak, hogy a munkaadó az alkalmazottjai által a munka teljesítése közben okozott kárért felelős. (1901 május 30-án I. G. 186. sz. a.) 330. A kisajátítási járulék annak az előnynek az ellenértéke, melyben a körutak mindkét oldalának mentében homlokzattal álló házak, a körutak elkészülte s a forgalomnak átadása által részesülnek, ez az előny pedig a körutak illető szakaszának elkészülésével és forgalomnak átadásával következvén be, ennek ellenértéke fizetésének kötelezettsége — ellenkező megállapodás kikötése nélkül — az ingatlannak a kisajátítási járulék esedékessége idejében és nem annak azelőtt volt tulajdonosát, mint a kire a körútnak forgalomba adása már előnyt képez, terhelheti. Bizonyos az egyébiránt 1884: XVIII. t.-cz. 4. §» abból a rendelkezéséből is, mely szerint a 3. §-ban meghatározott kisajátítási járulék, valamint a járdafektetési járulék az ingatlant az esedékesség napjától bekebelezés nélkül is két éven át terheli. A törvény idézett rendelkezése szerint ugyanis a kisajátítási járulék a körútra homlokzattal bíró házaknak olyan dologi terhe, mely azokat a törvényben meghatározott idő alatt bekebelezés nélkül terheli; dologi terhek pedig az