Magyar döntvénytár, 8. kötet (1906)

Kisajátítás. 1881: XLI. törvény czikk. 23. §. A kisajátítás valódi és teljes kártalanítás mellett eszközöltetik. A kártalanítási összeg megállapításánál nemcsak a kisajátított ingatlannak az értéke veendő számításba, hanem: 1. azon értékveszteség is, melyet az ingatlan a megcsonkítás vagy részekreszakitás által szenved; 2. azon átalakítási költségek is, a melyek megkívántatnak arra, hogy a birtok, a melyből egy rész kisajátittatott, a kisajátítás előtt gyakorolt módon továbbra is használható legyen; 3. azon költségtöbblet tőkéje is, a melyet a megmaradt birtokrésznek a kisajátítás utáni használata, a kisajátítás előtti állapothoz hasonlítva igényel. 24. §. A kisajátítás alá eső ingatlanon található függő termés, ültetvények s állaguk sérelme nélkül elmozdítható egyéb tárgyak a kisajátítási összeg megállapításánál számításba nem vehetők. Ezekért a birtokos a kisajátító ellen, a mennyiben ilyen tárgyakban kár okoztatott, sommás bírói eljárás utján, külön kártérítést igényelhet. 25. §. A kisajátítandó tárgyak értéke a becsléskor létező árak szerint határozandó meg. E meghatározás alapjául a tiszta jövedelem, helybeli árak, bérek, haszonbérek és egyéb a közönséges adásvevésnél számba vétetni szokott körülmények szolgálnak; de a tulajdonosnak a kisajátítandó tárgy iránti különös előszeretete, vagy a kisajátítandó tárgyak értékének valamely beállható változásából, vagy épen a kisajátítás folytán létrejövendő vállalatból remélhető emelkedése számításba nem vétethetnek, valamint azon javítások sem, melyek a birtokos által a kisajátítási terv megállapítása, vagy pedig a 22. §-ban határozott nyilatkozat kiállítása után tétettek, hanem, ha ezek nyilvánvalólag a kisajátítónak is hasznára szolgálnak. Ha a kisajátítandó területnek állapota a foganatosított építkezési munkálatok által olyan változást szenvedett, hogy annak korábbi minősége a becsléskor fennálló állapot szerint meghatározható nem lenne, a minőség a kisajátítás után a tulajdonosnál maradt s hason művelési ág alatt levő részeknek, és ezek hiányában a szomszéd területeknek minősége szerint határoztatik meg. Mindkét félnek azonban jogában áll a polgári eljárásban meghatározott bizonyítékok által igazolni azt, hogy a kisajátított terület a fent megjelöltektől különböző minőségű volt. Ezen kérdésekben az eskü általi bizonyításnak helye nincs. 26. §. A kártalanítási összeg rendszerint készpénzben állapítandó meg. Kivételt képez azon eset, ha a kisajátító a tulajdonosnál megmaradt területrészt azzal határos más területtel olykép ajánlkozik kiegészíteni, hogy az a kisajátítás után is, előbbi czéljának bebizonyith'atólag meg fog felelni és ha a tulajdonos a kártalanítás ezen nemét elfogadja. Ez utóbbi esetben a kárpótlás részben vagy egészben, készpénz helyett más ingatlanban is megállapítható. Ilyen esetekben mind a kisajátítandó, mind a kárpótlásul adandó ingatlanok értéke a fentebbi 25. §. határozatai szerint állapittatik meg. Ha ez utóbbinak értéke az előbbinek értékénél csekélyebb, a különbözetet a kisajátító készpénzben tartozik ráfizetni.