Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Házassági törvény 77. §. — Anyagi rész. 65 visszahonosittatása után a házasélet folytatására felhívta és ennek megtörténte óta hat hó eltelt, a nélkül, hogy alperes ezen felhívásnak megfelelt. Minthogy azonban felperes a bírói felhívás kibocsátását már 1900 október 28-án kérte és az 1900 november 2-án 7838. sz. alatt, az előrebocsátottak szerint szabálytalanul kiadott végzés alapján kereseti jogot nem szerezhetett, ez okból felperes keresetével el volt utasítandó. (Curia 1901 szeptember 18-án 3915. sz.) 144. Peres felek mint volt osztrák alattvalók kölcsönös beleegyezés alapján az ágy és asztaltól elválasztattak; alperes tehát nem önkényüleg bontotta meg a házassági életközösséget. Minthogy pedig felperesre az 1894: XXXI. t.-cz. rendelkezései csak a magyar állampolgárság elnyerése idejétől alkalmazhatók, jóllehet az időközben magyar állampolgárrá lett felperesre nézve az osztrák bíróság végzése hatályát vesztette, — a kölcsönös beleegyezés alapján történt ágy- és asztaltól való elválasztás esetében az ismeretlen tartózkodásu alperesre nézve is csak attól az időtől kezdődhetik a jogosulatlan távollét, midőn a magyar honos házastárs őt a házassági életközösség visszaállítására nyilvánosan felszólitja. Csak ezen időponttól számított egy évnek sikertelen leteltével kérheti az 1894 : X X XI. t.-cz. 77. s-ában szabályozott, az életközösség visszaállítására irányuló bírói felhívásnak hirdetményi kibocsátását. Az ily felhívás nélkül szűkölködő kereset mint időelőtti el volt utasítandó. (Curia 1901 május 7-én 96i.) 145. Ha külföldi házastársak kölcsönös beleegyezés alapján keletkezett birói határozattal ágytól és asztaltól el választattak, ez a határozat akkor, a mikor bármelyik házastárs magyar állampolgárságot szerezve, a házasságot folytatni kívánja, a magyar állampolgárra nézve hatályát veszti, a miből önként következik, hogy az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §. a) pontjában foglalt eljárásnak van helye az esetre, ha a honosság megszerzése után felhívott házastárs az életközösséget 6 hó alatt vissza nem állította. (Curia 1900 január 23-án 217. sz.) 146. Peres házastársak a házasság kötésének idejekor, 1877 augusztus 25-én osztrák honosok voltak és a salzburgi cs. kir. orsz. törvényszéknek 1892 február 10-én 751/c. sz. alatt hozott végzésével, kölcsönös beleegyezésük alapján, ágytól és asztaltól elválasztattak. Ezen végzésnek hatálya mindaddig, mig a házastársak mindegyike osztrák honosságú volt, csakis a házastársak közös megegyezésével volt megszüntethető és felperesnőre nézve annak hatálya csakis 1898 június 3-án szűnt meg, a mely napon honosittatása folytán a magyar állampolgári esküt letette és ennélfogva alperes csak abban az esetben és attól az időponttól kezdve tekinthető az életközösséget megbontó házasfélnek, a mennyiben felperes a magyar állampolgárság elnyerése után tett lépéseket alperesnél arra nézve, hogy az életközösséget állítsák vissza és ezt ez utóbbi megtagadta, mely időpont után hat hó elteltével jogosított az elhagyott házasfél az 1894: XXXI. t.-cz. 77. %. a) pontjának alkalmazását kérni. Minthogy azonban felperes már 1898 június 22-én kérte alperest az életközösség visszaállítására köteleztetni és az előre bocsátottak szerint az 1894 : XXXI. t.-cz. 77. űrecsák : Magyar Döntvénytár. VIII. 5