Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
672 Osztály megtámadhatósága. a mely az örökhagyónak szerzeményi vagyona volt. Ha tehát bebizonyíttátik, hogy az osztályegyezség megállapításakor az alpereseknek, mint ági örökösöknek, kifejezetten mint ági vagyon, olyan vagyon engedtetett át, a mely tényleg az örökhagyónak nem ági, hanem szerzeményi vagyona volt, s igy a kimondott irányelv szerint őket az meg nem illette, ez esetben mindaddig jogszerűen vélelmezendő az, hogy az örökösök és különösen a felperesek az ekként átengedett vagyon jogi minősége tekintetében tévedésben voltak, mig ennek ellenkezője kimutatva nincs. A dolgok ilyen állásában nem szenved kétséget, hogy az alperesek tartoznak bizonyítani azt az állításukat, hogy a felpereseknek tudomásuk volt arról, hogy az alpereseknek átengedett vagyonban szerzeményi vagyon is van; illetve azt az állításukat, hogy felperesek az egyezség megértelmezése után oda nyilatkoztaka volna, hogy »mivel alperesek nekik az örökölt ági erdőrészeket átengedték, felperesek viszont lemondanak a belsőségi szerzeményi vagyonrészekről^ (1896 október 29. 558/1896.) 605. Az osztályos egyezség megtámadható s az annak alapján teljesített fizetés visszakövetelhető, ha valamelyik fél azon alapuló tévedésben kötötte meg azt és teljesitett fizetést, hogy az örökhagyó végrendelete, a mely részére kedvezőbb, megsemmisült. Curia: Felpereseknek tudomásuk volt arról, hogy az örökhagyö magánvégrendeletet alkotott, azt azonban nem tudták, hogy a végrendelet az örökhagyónak elhalálozásakor is megvolt, hanem hitelt adtak az alperesek azon nyilatkozatának, hogy az örökhagyó maga semmisítette meg végrendeletét, Ugyanezért felperesek abban a hiszemben, hogy miután végrendelet nincs, az örökhagyónak 690 korona értékű ingóságokból álló hagyatékának összes leszármazóit egyformán illető törvényes öröklésnek van helye, ezen hagyatékon az alperesekkel megosztozkodtak és ennek folytán a keresetben jelzett vagyonértéket az alpereseknek kiszolgáltatták. De a mennyiben a végrendelet ezután későbben véletlenül előkerült, nyilvánvaló, hogy felperesek a kérdéses végrendelet létezésének tudomása nélkül a szóban levő osztályt nem a saját elhatározásukból, hanem azért tették, mivel az osztály inditó okára nézve tévedésben voltak, vagyis akkor nem tudhatták, hogy az örökhagyó után oly érvényes végrendelet maradt, melynek alapján az alperesekkel megosztott egész hagyaték kizárólag őket illeti meg. Minthogy ekként a felperesek részéről az ő hibájukon kivül fenforgott tévedés magának az ügyletnek lényegére vonatkozik, felperesek annak érvénytelenítését és ennek következményéül az alperesek részére kiszolgáltatott hagyatéki értékek visszaadását anynyival inkább jogosan kérhetik, mert nincs olyan jogszabály, melynél fogva valamely ügyletnek tévedés okából való érvénytelenítését csak az kérhetné, a ki az ügylet kötésénél az eshetőleges tévedés tekintetében, kifejezetten jogfen tartással élt. (1902 márczius 12. 3793/1901.)
