Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Az örökös hitelezőjének jogállása. 655 • ésének érvényesítését nem gátolják, mert a hitelező nem tartozik a vitás örökösödési igények eldöntését és a hagyaték átadását bevárni. E tekintetben különbséget az nem tesz, hogy felperes egyszersmind örökös, mert felperes mint hitelező lép fel keresettel, különben felperes keresetében erre a körülményre is tekintettel volt, mert keresetét az örökhagyó tartozásáért csak az alperes örökrésze arányában tette folyamatba, az. pedig fel nem hozatott, hogy a kereseti követelés fizetési határidejének lejárata tekintetében forogna fenn időelőttiség. Ugyanez áll alperes viszonkeresetére is, mert alperes, mint az örökhagyó hitelezője támasztotta viszonkeresetét, következőleg ez is az általa indított örökösödési perre való tekintet nélkül, szintén ebben a perben eldönthető. Jogszabálysértéssel mondotta ki tehát a felebbezési bíróság felperes keresetét időelőttinek és így szabálysértést követett el, a midőn az időelőttiség kifogásának tekintetbe vételével, felperes keresetét és alperes viszonkeresetét érdemileg meg nem birálta. (1903 január 7-én IG. 480. sz. és Curia IH. 17. 1903. sz.) b) Curia: Mindaddig, mig a hagyatéki eljárás során meg nem állapittatik, hogy törvényes vagy végrendeleti örökös nincsen, a kincstár szállományi joga nem vélelmezhető ; és miután felperes esedékessé vált követelését adósa hagyatékának átadása előtt is jogositva van peruton követelni, Curia 42. sz. döntvényének pedig eleget tett az által, hogy adósa ismeretlen örököseit ügygondnok által szabályszerűen perbe idézte, jelen per a kir. kincstár beidézése nélkül is elintézhető, miért is stb. (1896 április 29. 5692/1895.) 575. Az örökösök az örökhagyó tartozásaiért a hitelezővel szemben {a hagyaték, illetve örökrészeik erejéig) egyetemlegesen felelősek. (Curia 42. sz. t. ü. döntvény. L. e gyűjtemény I. k. 52—53. 1.) 576. Az örökös az előre kapott értékből nem tartozik kielégíteni az örökhagyónak későbbi hitelezőit. Curia : Sem a törvényből, sem a fennálló törvényes gyakorlatból nem indokolható azon felfogás, miszerint a megajándékozott, tekintet nélkül az ajándékozás és a követelés keletkezésének idejére, feltétlenül felelős az ajándékozó hitelezőinek azon érték erejéig, mely esetleg örökrészébe beszámitandó volna, mert abból, hogy az előre kapott érték az esetleges örököstársakkal szemben beszámítás tárgyát képezi, nem következik, hogy az előre kapott értékből az örökhagyónak későbbi hitelezői kielégitést követelhetnek. Ennélfogva azon körülmény, hogy az ajándék lemenő rokonnak adatott és ennek örökrészébe betudható, mi befolyással sem bir annak megbirálásánál, mennyiben lehet valamely követelést az adós által megajándékozott személy ellen érvényesíteni. Utóbbi ez esetben is csak az ajándékozáskor már fennállott tartozásokért felelős. (1885 november 20. 576. és Curia 1883 november 21-én 5597. sz. a.) 577. Tekintve, hogy az örökhagyó tartozásának megfizetése iráni az örökösök ellen indított perben az örökség kimutatása az alperesség kérdésével elválaszthatlan összefüggésben áll; ennélfogva az a végre-