Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Törvényes osztályrész. 633 kiadásának vagy kiegészítésének nem lehet helye : mert a leszármazó örökösök a tulajdonjoggal alperesnek hagyott ingókat és ingatlant, az alperes közelebbről meg sem határozott igényeinek kielégítése czéljából önként átengedvén, a vagyonnak ez a része a hagyatékhoz tartozónak sem tekinthető ; a vagyon többi részét pedig tulajdonjoggal a felperesek kapják, mint törvényes örökösök és az alperest a vagyonnak erre a részére a végrendelet szerint csak a haszonélvezeti jog illetné meg, tehát olyan jog, a melynek értékét már bizonytalan tartalmánál fogva sem lehetne megállapítani: másrészről nem volna meghatározható az sem, hogy a felpereseket tulajdonjoggal megillető hagyatéki vagyon a bizonytalan ideig tartó haszonélvezeti joggal megterhelve, mennyi értéket képvisel. Ilyen körülmények között és tekintettel arra, hogy a felperesek arra sem kényszeríthetők, hogy a haszonélvezeti joggal megterhelt egész hagyaték és a minden korlátozástól ment kötelesrész között válasszanak; mert a végrendelet érvényesülése esetében a felperesek, a kiknek a kötelesrészhez való joga már az örökhagyó halálával mennyilt, az alperes életében még kötelesrészüket sem vehetnék birtokukba, abban az esetben pedig, ha a kötelesrészért a hagyaték másik felének tulajdonáról lemondanának, ez a lemondás, az örökhagyó végakaratával is ellentétben, olyan személy javára esnék, a ki az örökhagyó után nincs hivatva a törvényes örökösödésre ; ebben a perben nem a kötelesrész kiadása vagy kiegészítése felett, hanem, mint ez a tábla 637/1898. sz. a. hozott Ítéletében már kimondatott, a felett a kérdés > felett kell határozni, hogy az alperes részére az egész hagyatékra kitérjedőleg hagyományozott holtigtartó haszonélvezeti jog a felpereseket megillető kötelesrészszel szemben mennyiben érvényesülhet ? A tábla ebben a tekintetben az ideiglenes törvénykezési szabályok 7. §-ából és ennek a Curia 47. számú polgári döntvénye abból történt értelmezése és gyakorlati alkalmazásából, arra a következtetésre jutott, hogy a kötelesrésznek végrendelet által történt korlátozása abban az esetben is hatálytalan, ha a hagyaték többi részét ugyancsak a tulajdonjog korlátozásával szintén a kötelesrészre jogosult örökös kapja. Ennek az alapján mondotta ki a tábla, az elsőbiróság idevonatkozó rendelkezésének megváltoztatásával a végrendelet részben való hatálytalanságát és azt, hogy alperesnek a végrendelet alapján nyert haszonélvezeti joga a hagyatéki tömeg kötelesrésznek megfelelő felerészére ki nem terjed s ebből folyólag állapította meg azt is, hogy a hagyatéki tömeg zárlat alatt befolyt jövedelmének fele része a felpereseket, másik fele része pedig az alperest illeti meg. — Curia helybenhagyja. (1899 szeptember 19-én 1629. sz.) 537. A kötelesrészre jogosult a végrendelettel szemben érvényesített kötelesrésze mellett egyéb, őt a végrendelet alapján illethető igényt is nem érvényesíthet, ő ugyanis vagy a végrendeletet tartozik elfogadni a kötelesrészét sértő rendelkezéseivel, vagy pedig egyedül a minden tehertől ment kötelesrészét jogosult igényelni. (Cautela Socini.) a) Curia: örökhagyó H. K. végrendeletében az ingóságát özvegyének és A.-nak hagyta, az ingatlanaira pedig kiskorú leányát, H. J.-t közvetlen örökösül s ennek leszármazók hátrahagyása nélkül történendő elhalálozása esetére H. és M.-t, illetve ezek gyermekeit utóörökösökül nevezte azzal a korlátozással, hogy ingatlanainak holtig tartó haszonélvezete az özvegyet