Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Törvényes osztályrész. 631 csak az a jog illeti meg, hogy követelheti vagy a kötelesrészt a hagyatékból az alperes haszonélvezetétől mentesen, vagy az egész törvényes örökrészt az alperes haszonélvezeti jogával terhelten, de annak, hogy a hagyatékot tulajdonjoggal egészen megtartsa s annak felére a haszonélvezetet is igényelhesse, a végrendelettel szemben helye nincs. Minthogy pedig a felperes keresete a tulajdonjog, illetőleg az egész törvényes örökrész megtartása mellett az alperes haszonélvezeti jogának korlátozására s nem a fentebb kifejtettek szerint általa választandó egyik vagy másik módozatra irányul, azért a keresetnek az abban felhozott alapon helyet adni nem lehetett. (1502/1901. sz.) — Curia helybenhagyta. (1902 deczember 11-én 6370/1901. sz.) b) Pestvidéki törvényszék: Pátyon, 1896 május 19-én elhalt Cz. Pálné 1895 május 9-én kelt végrendeletében akként intézkedett, hogy összes ingatlan és ingó vagyona tulajdonjogilag egyetlen gyermekét, felperest, az összes hagyatéki vagyon életfogytiglani haszonélvezete pedig férjét, alperest illesse. Felperes keresete oda irányul, hogy a hagyatéki ingatlanok fele része, mint törvényes osztályrész (kötelesrész) minden korlátozástól, tehát alperes részére végrendeletileg biztositott haszonélvezeti jogtól mentesen adassék ki. Minthogy felperes egyetlen leszármazója gyermeke az örökhagyónak s a hagyaték fele része törvényes osztályrészét képezi felperesnek s minthogy jogszabályaink értelmében a törvényes osztályrész (kötelesrész) végrendelet által sem terhelhető, a netáni korlátozás is csak a törvényes osztályrészen felül kapott értékre foghat helyt, minélfogva a végrendelkezőnek ama végrendeleti intézkedése, hogy férje az egész hagyatéki vagyonnak életfogytiglan haszonélvezetében maradjon, felperes törvényes osztályrészére hatálylyal nem bir s e részben a hagyaték átadó végzés sem tartható fenn : ugyanazért alperest a törvényes osztályrész tehermentesítésének eltűrésére s arra kötelezni kellett, hogy a hagyatéki ingatlanokat a törvényes osztályrész erejéig, azaz felerészben felperes közös birtoklásába bocsássa. A közös birtoklást sem a hagyatéki ingatlanok kiterjedése, sem azok száma nem akadályozván, az, hogy felperes alperes haszonélvezeti jogát készpénzben váltsa meg, szükségessé nem vált, a viszonválaszban előterjesztett ez iránti viszonkereset különben is elkésett. (1899 június 17. 4125. sz.) — Budapesti tábla helybenhagyja. (1900 február 15-én 6172/1899. sz.) — Curia : Felperes keresetét arra irányitotta, hogy az örökhagyó S. Mária, férjezett Cz. Pálné hagyatékához tartozó ingatlanok fele része az alperes, mint hátrahagyott házastárs haszonélvezeti jogától mentes korlátlan tulajdonául ismertessék el s adassék át részére, és hogy az alperesek az örökhagyó által alkotott végrendeleten alapuló haszonélvezeti joga csak a hagyatéki ingatlanok fele részére tartassék fenn. Az örökhagyó végrendeletét egyébként felperes, mint leszármazó örökös, érvényében meg nem támadta és ezt csakis annyiban kérte semmisnek tekinteni, a mennyiben a hagyatéki ingatlanok haszonélvezetében őt korlátozza és a haszonélvezetet egészben alperesnek biztosítja. Kétségen felül áll tehát, hogy felperes a jelen perben nem a kötelesrész kiadását vagy kiegészítését követeli, következőleg döntés tárgyát nem is ez a kérdés, hanem egyedül az képezi, hogy a hatályában meg nem támadott végrendelettel szemben, — melylyel felperes részére az ingatlanok, tulajdonjoga, alperes részére pedig ugyanezen ingatlanok holtig tartó