Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Házassági törvény. 54. §. — Anyagi rész. 41 54. §. Megtámadható a házasság tévedés miatt: a) ha az egyik házasfél egyáltalán nem akart házasságot kötni és nem tudta, hogy kijelentésével házasságot köt; b) ha az egyik házasfél mással kötött házasságot, mint a kivel akart és nem tudta, hogy a személy más ; c) ha az egyik házasfél már a házasság kötésekor állandóan képtelen volt a házassági'tartozás teljesítésére és a másik házasfél ezt nem tudta, sem a körülményekből nem következtethette ; d) ha az egyik házasfél a 79, §-ban vagy a 80. §. d) pontjában emiitett büntetésre volt Ítélve és a másik házasfél ezt nem tudta és utóbbi esetben egyszersmind alaposan feltehető, hogy ezt tudva, a házasságot meg nem kötötte volna ; e) ha a nő a házasság megkötésekor mástól házasságon kivül teherbe volt ejtve és ezt a férj a házasság megkötésekor nem tudta ; f) ha a holttányilvánitott házastárs az uj házasság megkötése után jelentkezik és az uj házastársak a házasság megkötésekor nem tudták, hogy a holttányilvánitott életben van. 63. A H. T. 54. §-ában felhozott megtámadási jog gyakorlására csak a megtévesztett fél van feljogosítva. Curia: Az 1894: XXXI. t.-cz. 54. §-ában felsorolt megtámadási okok valamelyikének fenforgása esetében a megtámadási jogot a tévedésben levő,. vagy megtévesztett házastárs gyakorolhajta ; ennélfogva az a házasfél, a kiről a szakértők a per során megállapították, hogy a nemző részeknél a baj egyedül nála van s ennélfogva a házasság megkötésénél tévédőnek, vagy megtévesztettnek nem tekinthető, a nála fenforgó baj miatt a hivatkozott törvény 54. §-ának c) pontja alapján a házasság érvényességét megtámadni nem jogosult. (1897 2448. sz.) 64. A házasság érvénytelenítését czélzó pereknek jogi természeténél fogva a házasfeleknek előterjesztése önálló teljes bizonyitékot nem képezhet. Curia: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetében azt állította, hogy alperessel 1896. év végén ismerkedett meg, továbbá, hogy a házasság megkötésekor, vagyis 1897 február 28-án nem tudta, hogy neje mástól teherbe van ejtve, mert ez utóbbi azt csak 2 hó múlva vallotta be s felperes azután nejét május havában házától elbocsátotta. Habár a gyermek 1897 május 23-án s igy a házasságkötés idejétől számitott 3 hó végén született, felperest mégis mindkét alsófoku biróság ítéletének megváltoztatásával az 1894 : XXXI. t.-cz. 54. §-ának e) pontjára alapított keresetével elutasítani kellett, mert a házasság érvénytelenítését czélzó pereknek jogi természeténél fogva a házasfeleknek előterjesztése önálló teljes bizonyitékot nem képezhet; mely szabály alól azok az .esetek sem képeznek kivételt, midőn ily kereset alapjául felperes a megtévesztés okát hozza fel, felperes pedig sem a keresetben felhozott állításainak bizonyítására, sem a 165/1899. sz. alatt kelt curiai határozatban részletezett körülményeknek felderítésére egyáltalában nem hozott fel oly adatokat, melyek a házasfelek előterjesztéseit támogatnák ; felperes megtévesztése tehát s ebből kifolyólag a házasság érvénytelenítése kizárólag az alperes beismerése alapján annál kevésbé volt kimondandó, mert a felek az 1899 november 24-én tartott tárgyaláskor maguk ugy nyilatkoztak, hogy a házasságot még attól az időtől kezdve még két hétig folytatták, a mikor alperes bevallotta, hogy mástól van teherbe ejtve. (1900 deczember 5-én 4536. sz. a.)