Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

458 A végrendelet értelmezése. 280. Az unokák örökrészeinek — a végrendelet értelmezése utján, való — megállapítása, a midőn az unokák részben eumulative, részben egyenként vannak örökösül nevezve. Jogeset: Az örökhagyó S. Paulina a következőleg végrendelkezett: >>Ha Kornél fiam gyermektelenül halna el, a jelen végakaratomnál fogva neki jutott tiszta, vagyis az adósságok és terhek levonása után fennmaradó örökség Irén leányom lemenőire, valamint Pista, Irma és Ede unokáimra, esetleg származékaikra egyenlő arányban származzék át ági örökségkép«. Irénnek öt gyermeke volt; Pista és Irma az örökhagyó Irma nevű lányának (a ki az örökhagyó előtt meghalt), Ede pedig az örökhagyó László nevü fiának (a ki szintén az örökhagyó előtt halt meg) volt a gyermeke. Az örökhagyó S. Paulina 1892 július 23-án, Kornél fia 1896 október 6-án, Ede unoka pedig 1897 október 30-ikán halt meg. Vita volt a felett, hogy Kornél öröklött vagyonában az unokák törzsönkint vagy fejenkint örökölnek-e ? A szegedi tábla kimondotta, hogy az örökhagyó unokái ebben a vagyonban fejenként, tehát 1js—i/g részben örökölnek a következő okokból: Az örökhagyónak az az intézkedése, hogy az Irén nevü leányától származó unokáit eumulative, a többit pedig törzseiknek felemlitése nélkül neveztemeg, arra mutat, hogy az örökhagyó a fiára hárult ági vagyonban, ennek lemenők nélkül bekövetkezendő elhalálozása esetén, a fent nevezett unokáit fejenkint és egyenlő arányban helyettesitette, a mit támogat a végrendeletnek az a tartalma is, hogy az örökhagyó Pista, Irma és Ede unokáival szemben Kornél és Irén gyermekeit és ez utóbbiaktól származó unokákat kivánta előnyben részesiteni és V. L. tanúnak a vallomása is. (1144/1900.. sz. — Curia helybenhagyja. (6199/1901. sz.) IV. CZIM. Örökös nevezés. 1715 : XXVII. t.-cz. 4. §. : S ezen felül a végrendelet lényegéhez örökösrendelés jövőre se legyen szükséges, hanem' a végrendelkezőnek szabadságában álljon az örökösrendelést a végrendeletbe foglalni, vagy azt mellőzni, aminek beiktatása vagy elmellőzése a végrendeletet meg nem rontja. (Lásd a Tervezet 1831., 18.) 281. Az örökösnevezéshez nem szükséges, hogy az örökhagyó azt, a kit örökösének kiván tenni, végrendeletében kifejezetten örökösének nevezze meg, hanem elégséges, ha az örökhagyónak örökösnevezésre irányuló akarata a végrendeletből egyébként kitűnik. a) Curia: Az 1. sz. a. bizonyitvány s a 2010/1878. sz. végrendelet kihirdetési jegyzőkönyv szerint örökhagyó: S. Zsigmond 1878. június 7-én tett szóbeli végrendeletében halála esetére ugy intézkedett, hogy házi ingóságai legyenek S. szül. M. Eleonóráé ; hogy ingatlan birtokának összes fundus instructusa hagyományai kielégítésére s adósságai törlesztésére adassanak el, és hogy összes ingatlan birtoka a halálakori kiterjedésben örök időre tartassék fenn, haszonbérileg kezeltessék és 20 részre felosztandó tiszta jövedelméből a meghatározott arány szerint részesittessenek