Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Ör.kös nevezés. azok az alperesek, kiket végrendeletében megnevezett. Továbbra a vég­rendelkező nem intézkedett. Eme rendelkezésével, a melynek valóságát s alaki érvényességét a felperesek immár elismerik, kimeritette az örök­hagyó az ő egész hagyatékát és a felperesek fentartott igényével szemben a kérdés csak az, vájjon az örökhagyó a 20 részre felosztandó jövedelmek élvezetére végrendeletileg feljogosított személyeket egyetemes jogutódaiul, örököseiül akarta-e nevezni, vagy nem akarta-e őket csak életfogytiglani haszonélvezőkül tekinteni, ugy, hogy az ingatlanok állagát törvényes (oldalági) örökösei örököljék, az illetők életfogytiglani haszonélvezetével korlátolt tulajdonjoggal ? Az örökösnevezéshez nem szükséges, hogy az örökhagyó azt, a kit örökösének kiván tenni, végrendeletében kifejezetten örökösének nevezze meg, hanem elégséges, ha az örökhagyónak örökös­nevezésre irányuló akarata a végrendeletből egyébként kitűnik. Már pedig az örökhagyó az által, hogy összes ingatlan birtokáról, a felperesek mellő­zésével, csupán a végrendeletben megnevezett alperesek javára rendelkezett - és ezen alperesek halála esetére az ő örököseiket ugyanazon ingatlan birtok­ból sem kifejezetten, sem más utóörökös nevezésével egy szóval sem zárta ki, ezzel ő érintetlenül kiván^a hagyni a törvény ama rendelkezését, mely szerint a végrendeletben megnevezett alperesek vagyoni jogai az ő (vég­rendeleti vagy törvényes) örököseikre fognak haláluk után átszállani., Annak feltevésére pedig, hogy az örökhagyó ingatlan birtoka állagára nézve az ő törvényes oldalági örököseit s ezek közt a felpereseket is akarta légyen örököseiyé tenni, nem nyújt a végrendelet semmi támpontot, sőt az ellen szól már maga a tény, mely szerint az örökhagyó a felpereseket, noha ők is vérrokonai s törvényes oldalági örökösei voltak, a 20 részre osz­tandó jövedelmekben sem akarta részesiteni. De a végrendelet, mely a jövedelmek élvezetére hivatott alperesek halála utánra egy szóval sem rendelkezik, kizárja azt a feltevést is, mintha az örökhagyó családi alapit­ványt szándékozott volna tenni. El kell tehát ismerni, hogy az örökhagyó éppen azokat akarta a meghatározott hányadokban egyetemes jogutódaivá, örököseivé tenni, a kiket végrendeletében jogositottnak nevezett az ingat­lanok jövedelmeinek élvezetére a meghatározott hányadokban. Az örök­hagyó végrendeletében azon intézkedés, hogy ingatlan birtoka örök időkre fentartassék s haszonbérbe adassék, nem egyéb, mint az örökség felosztását tiltó intézkedés, s csak e tilalom folyományának veendő az, hogy az örö­hagyó az ő örököseinek hányadrészeit nem az ingatlan birtok állagára, hanem a jövedelmekre vonatkozólag fejezte ki. Az bizonyos, hogy ama tilalom, a nemzetgazdaság s közforgalom érdekei által indokolt törvényes gyakorlatnál fogva, örök időkre hatálylyal nem birhat, s hogy az örökösök, miután az örökhagyó halála óta immár közel 10 év folyt le és az örökhagyó utóqrököst, ki az osztatlan állapotot majdan utó­örökségkép követelhetné, nem nevezett — jogositva lesznek a vagyon­közösség megszüntetését s az osztályt eszközölni. De mindehhez a fel­pereseknek nem lehet szavuk, mert a fentebbiek szerint ők sem nem örö­kösei, sem nem utóörökösei az örökhagyónak és ezért keresetükkel eluta­sitandók voltak. (1887 szeptember 13. 4620. sz.) b) Cwria: Fennálló joggyakorlatunk szerint a végrendeleti örökösök minősége, hogy t. i. örökös-e vagy hagyományos a részesitett, nem a vég­rendeletben előforduló örökös vagy hagyományos kifejezés használatától

Next

/
Thumbnails
Contents