Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

450 A végrendelet mellékhatározmányai. azért nem fogadta el a végrendeletet, mert maga támaszt igényt az egész hagyatékra, mint ági (öröklött) vagyonra, de minthogy keresetét igényeinek érvényesitése iránt elő nem terjesztette és ebben az örökösödési perben mint alperes nem is védekezett, róla az 1868 : LIV. t.-cz. 112. §-a alapján az tételezendő fel, hogy a pertársak közül annak védelméhez csatlakozott, a mely reá nézve a legkedvezőbb ; az pedig nyilván a kiskora M. Gy. alperesnek védekezése. (1898 február 5. 129.) — Curia : Helybenhagyja. A Curia örökhagyó végrendelete értelmezésére nézve az elsőbiróság álláspontját tekinti okadatoltnak, még pedig az^ az által felhozott indokokból és azért is, mert ha a végrendelet nem egyedül az abban használt egyes kifejezések, hanem annak összes intézkedéseiből megállapítható czélja szerint is vétetik birálat alá, az abban foglalt rendelkezésekből csak azt lehet következtetni, hogy örökhagyó abból a czélból hagyományozott a fennebb megnevezett két örökösének külön-külön ingatlanokat, mert kivánsága az volt, hogy ők azokat feltétlenül örököljék s hogy a czélba vett házasságot örökhagyó csak óhajtáskép és hogy a vagyon együtt maradjon, de azt nem öröklés feltételéül rendelte és azt, a ki kivánságát teljesiteni akarta, de nem tehette, sújtani nem kivánta, abból is kitűnik, hogy örökhagyó nem intézkedett akkép, hogy a különben is a két örökös akaratán kivül eső események, pl. az egyik örökös időközben elhalálozása, vagy más ok miatt lehetetlenné vált házasság meg nem kötése esetére a nevezettek az örökséget elveszitsék, sőt ellenkezőleg, a végrendelet 5. pontjában azt rendelte el, hogy a hátrahagyott özvegy haszonvételi jogának megszűntével a két örökös, tekintet nélkül arra, hogy ők a házasságot megkötötték-e vagy sem, és hogy az annak megköthetésére megkivántató kort elérték-e vagy sem, tehát feltétlenül az örökség birtokába lép. (1899 január 18. 1412/1898. sz.) Tervezet 1838. §. Az örökhagyó végrendeleti rendelkezésének érvényét másnak akaratától függővé nem teheti. III. CZIM. A végrendelet értelmezése. (Tervezet: 1839—1852. §.) 265. Értelmezési eszközül a más alkalommal tett írásbeli nyilatkozatok is szolgálhatnak. A B) és C) alatt felhozott levelekből világosan az tűnik ki, hogy nevezett örökhagyó minden rokona iránt jóindulattal volt és hagyatékából mindannyit részeltetni kivánta. (Curia: 2265/1884. sz. 266. A végrendelkező szándéka nem a végrendeletben használt egyes kifejezések, hanem a végrendelet egész tartalma értelmében bírálandó meg. (L. a Curia 6659/1890. sz. Ítéletének indokolását az örökösnevezésnél és a 4946/1903. sz. határozatot fentebb a feltételnél.)