Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A végrendelet értelmezése. 451 267. Kétség esetében a végrendelkezés a részesített javára értelmezendő. A végrendeletben előforduló ellenmondó nyilatkozatok nem létezőknek tekintendők. Budapesti tábla : Felperes, hivatkozva a végrendelet VIII. pontjára, arra alapította keresetét, hogy az elsőrendű alperest az örökhagyó végintézkedésében az osztályrészből kizárta, és ezen az alapon, illetve & végrendelet IV. pontja alapján, mint az örökhagyó egyik testvérének, tudniillik Károlynak most már egyedül jogosított leszármazója, kérte magának megitélni a hagyatéknak felerészét. Jóllehet az örökhagyó végrendeletének VIII. pontjában kifejezetten kijelentette azt, hogy az elsőrendű alperes »az egyetemes osztályban nem részesülhet^ a végintézkedésnek eme kijelentésével elsőrendű alperes kizártnak nem tekinthető, •és pedig elsősorban azért nem, mert az a kijelentés nyilván ellentétben áll a végrendelet IV. pontjában foglalt ama végakarat-nyilvánitással, melyben az örökhagyó elrendeli, hogy vagyona osztassék két részre '(Károly és Alajos testvérei szerint), azután a két rész három-három részre, tudniillik Károly, Emma és Josefa, tehát az első alperes részére, s ugy a másik törzsön a többi alperesek részére s ezek közt osztassék fel mind, a mi készpénzben, értékpapírokban, járandó illetékben és ingó árában befolyand. A végrendeletben előforduló ellenmondó nyilatkozatokra nézve pedig szabályul szolgál az, hogy azok nem létezőnek tekintendők. De a perben kifejtett ama tényállást, hogy a végrendelkező az 1883. évben a végrendeletbe utólagosan a X. pontot felvette, és ezzel a VII. pontot kibővítette, helyesebben megváltoztatta, nyilván az örökhagyónak arra az akaratára enged okszerű következtetést, hogy az elsőrendű alperesre nézve a VIII. pontban kifejezett mellőzést módositani kivánta, és pedig erre annál inkább kell következtetni, mert éppen a módosított VII. pontban foglaltakkal indokolta az örökhagyó az alperesnek mellőzését. Ehhez járul, hogy —• mint az elsőbiróság idevágó indokaiban kifejtette — nem nyert bizonyítást a per folyamán az sem, hogy akár az elsőrendű alperesnek, akár pedig férjének olyan tartozása lett volna szemben az örökhagyóval, a mely tartozásoknak betudását az örökhagyó feltétlenül -elrendelte, s mely körülmény tehát a végrendelet értelmében az elsőrendű alperes mellőzésére okul szolgálhatna, sőt a per folyamán kihallgatott M. Zsuzsánna és M. Ferencz tanuknak vallomásából kitűnik az, hogy felperes az elsőrendű örökösi minőségét a hagyaték tárgyalását megelőzően maga is beismerte. Nem lévén bizonyitva ezek szerint az, hogy az örökhagyó kizárta volna az örökségből elsőrendű alperest, nem lehetett helyt adni ama felperesi kérelemnek, hogy a hagyatéknak felerésze a felperesnek mint az örökhagyó Károly nevü testvére az egyedüli jogutódának, ítéltessék oda, hanem ezzel ellentétesen az öröklés arányát ugy kellett meghatározni, a mint az öröklésnek megállapítását az örökhagyó a végrendeletnek szelleme, illetőleg annak IV. pontjában kifejezett végakarata szerint megállapítani czélozta. (1889 június 4. 20115.) — Curia : Helybenhagyja, mert az eredeti végrendelet szövegéből kétségtelen, hogy a végrendeletnek első háTom pontja, az örökhagyó megjegyzése szerint, 1881 augusztus 12-én, 9. és 10. pontjai pedig csak 1883 október 27-én lettek alkotva; e bizonyítottnak vett ténynyel szemben tehát felperesnek a végett, hogy elsőrendű alperes irányában a végrendelet 29*