Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A végrendelet mellékhatározmányai. elismert egyénekre szálljon és hogy lehetőleg szét ne daraboltassék. Erre mutat a végrendelet bevezetésében kifejezésre jutott az a kinyilvánítása, hogy »hagyom, hogy vagyonomat halálom után örököljék az én alább megjelölt törvényes örököseim következőkép és pedig«. . . továbbá a 3. pont alatti utolsó kijelentés, »hogy ily módon vagyonom és tűzhelyem el ne pusztuljon, hanem hogy maradjon megint egy helyen, mint örökség, egy hajtás az ősi törzsből«, mint legközelebbi törvényes örökösét pedig elismeri árva unokahugát, T. A.-t, ki vérrokona és ingatlan vagyonának egy részét ennek juttatja. . . . Második örököséül megnevezi M. Gy.-öt, törvényes nejének unokaöcscsét és ennek hagyja ingatlan vagyonának többi részét, mig végre az ingóságait özvegyének hagyja. A végrendelkezés eme módjából kiviláglik még az is, hogy az örökhagyót, a ki a végrendeletben nejéről megemlékezik, vagyonának felosztása tekintetében az az elv is vezérelte, hogy abban, miután leszármazói nincsenek, részesüljön ugy a saját legközelebbi vérrokona, mint a nejének legközelebbi vérrokona is ; az az előtte lebegő czél pedig, hogy vagyona lehetőleg szét ne daraboltassék, arra inditotta őt, hogy a végrendeletbe felvétette azt a kijelentést is, hogy T. A. annak idejében menjen férjhez M. Gy.-höz, a ki jelenleg még tanköteles gyermek és ezzel mint házastárssal telepedjen le a 139. sz. házban és M. Gy. vegye nőül T. A.-t és igy vagyona egyesüljön. A törvényszék a végrendeletnek ezt az intézkedését nem tekinti oly feltételnek, a melynek be- vagy be nem következésétől feltételezetten birna csak hatálylyal a végrendelkezőnek végintézkedése ; nyilvánvaló, hogy a végrendelkező szándéka első sorban arra irányult, hogy az ingatlan vagyonában a megnevezett két örököse örököljön és a nevezettek közt a házasság létrejöttének elrendelése csak másodsorban vezérelte őt intézkedésében abból a czélból, hogy ily módon vagyona még inkább együtt maradjon és nyilvánvalóan abból a feltevésből indult ki, hogy ez a rendelkezése az örökösök közt létesülhet, de ebből nem következik, hogy a mennyiben az a rendelkezése, hogy a két örökös házasságra lépjen, nem teljesülne, vagy nem teljesülhetne, az örökhagyó szándéka az volt volna, hogy ebben az esetben a megnevezettörököseitől vagyonát elvonta volna. Ily körülmények közt a házasságra vonatkozó végrendeleti intézkedés nem tekinthető feltételnek, hanem csak óhajnak, a melynek annak idejében be- vagy be nem következése a megnevezett végrendeleti öröklési jogán mitsem változtat. Ugyanezért özv. T. J.-nénak azt a kifogását, hogy az örökhagyónak végrendelete azért is érvénytelen, mert a házasságra vonatkozó feltétel nem teljesithető, miután a kiskorú T. A. nevében a hagyatéki tárgyalás során az a kijelentés tétetett, hogy a kiskorú M. Gy.-gyel annak idejében házasságra nem fog lépni és a végrendeletet el nem fogadja, figyelembe nem jöhet, még pedig nem jöhet figyelembe első sorban azért sem, mert ennek a végrendeleti örökösnek kijelentése M. Gy. végrendeleti örökösnek jogát, a ki maga részéről a feltételt teljesíteni is hajlandónak mutatkozott, nem semmisitheti meg és annak legfeljebb csak az a következménye lehetne, hogy a kiskorú T. A. nem teljesithetvén a feltételt, nem részesül a neki jutott hagyatékban. De nem jöhet a nevezett kiskorú nevében a hagyatéki tárgyalás során tett nyilatkozata figyelembe azért sem, mert ott a nevezett végrendeleti öröklési jogáról nem mondott le feltétlenül, hanem Grecsák: Magyar Döntvénytár. VII. 29