Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

A végrendelet mellékhatározmányai. 445 feltétel érvénytelenségéről nem szól. Nem létezik positiv magyar törvény, mely ily korlátozó feltétel kikötését tiltaná. Mindenki, a mennyiben végrendelkezési képességgel bir, vagyonáról végrendeletileg szabadon és korlátlanul intézkedhetik, kivéve azt az esetet, melyről az ideiglenes törvénykezési szabályok 7. §-a szól. Ezen szakasz szerint abban az esetben, ha az örökhagyónak leszármazó egyenes örökösei vannak, a végrendelet ezek törvényes osztályrészét nem érintheti. Úgyde a kérdéses végrendeleti intézkedés az örökhagyó fiának s illetve unokáinak törvényes osztályrészét nem sérti, sőt örökhagyó végrendeletének 6. pontjában azoknak a törvényes osztályrészhez való jogukat nyiltan elismeri és fentartja, a mennyiben áttérés esetében vagyonának csak felére nézve rendeli alperes a magyar államot elsőrendű felperes után utóörökösül, ezt pedig neki tennie ép a hivatolt törvénynél fogva szabad volt. Nem változtat a dolgon semmit az, hogy a végrendeletben foglalt feltétel elsőrendű felperesnek akaratától független, mert ilyen feltételnek kiszabása tiltva nincsen. Ezeknél az okoknál fogva tehát felpereseket a végrendelet 6. pontjában foglalt rendelkezés érvénytelenítésére irányzott keresetükkel elutasitani kellett. De elutasitandók voltak felperesek keresetüknek azon kérelmi részével is, mely a végrendelet 7. pontjában foglalt rendelkezésnek is érvénytelenítését czélozza, mely végrendeleti pont, elsőrendű felperesnek leszármazók nélkül való elhalálozása esetére, a hagyatékot képező összes vagyonokat holtiglani haszonélvezetül másodrendű felperesnek hagyván, az ő halála, esetleg másodrendű felperesnek előbbi elhalálozása esetében elsőrendű felperes halála után örökhagyó összes hagyatékában örökösül a magyar államot rendeli. Mert felpereseknek az a kifogásuk, mintha alperes másodsorban, tudniillik örökhagyó özvegye után volna utóörökösül kijelölve, meg nem áll, mivel ez a végrendelet világos szavaival ellenkezik, melyek szerint az itt kérdésben forgó esetben a hagyatékot életfogytiglani haszonélvezeti joggal másodrendű felperes, tulajdonjoggal pedig a magyar állam öröklendi s a tulajdonjognak a haszonélvezeti jogtól történt ezen világos megkülönböztetéséből kitűnik, hogy utóörökösöknek más, mint a magyar állam kirendelve nincs s ezen öröklési jog csak bizonyos megszorításokkal, egyebek közt másodrendű felperes haszon élvezeti joga által van korlátozva. De ez a korlátozás is csak arra az esetre van rendelve, ha az örökhagyó özvegye másodrendű felperes fiát; elsőrendű felperest túlélné ; ellenkező esetben, ha tudniillik elsőrendű felperes leszármazók nélkül elhalna, másodrendű felperest élné tul, alperes magyar állam a haszonélvezetben való korlátozás nélkül van elsőrendű felperes után utóörökösül kinevezve, nem lehetvén ez esetben elsőrendű felperes leszármazó javára hallgatólagos hitbizományi helyettesítésről szó, mert a végrendelet 7. pontjában foglalt utóörökösi rendelés elsőrendű felperesnek leszármazók nélkül való elhalálozását feltételezvén, ez a pont L. Ferencz elsőrendű leszármazói javára intézkedést nem tartalmaz, leszármazók létében pedig a magyar állam utóörökösödési jogát egyenesen kizárja. Nem áll továbbá azon felperesi érvelés sem, mintha örökösül nem a magyar állam, hanem a végrendeletben említett közművelődési czélok volnának tekintendők, melyek azonban részletesen meg nem jelöltetvén, a végrendeletnek hatálya nem lehetne mivel a végrendelet világos szavai szerint örökösül a magyar állam van