Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
446 A végrendelet mellékhatározmányai. kijelölve, a min nem változtat az, hogy az örökös az egész örökséget egy bizonyos, részben az ő belátására bizott czélra forditani köteles, mert ez nem egyéb, mint az öröklésnek meghagyás által történt korlátozása, a mi törvény szerint ép úgy meg van engedve, mint az öröklésnek bármely más megengedett feltételtől függővé tétele. Érvényükben fentartatván a végrendelet 6. és 7. pontjaiban foglalt rendelkezések, az ezen pontokkal kapcsolatban a végrendelet 8. és 9. pontjaiban tett rendelkezések is fentartandók voltak. (Curia : 1891 május 15. 8545. Dt. XXIX. 100. sz.) 263. Az örökhagyó örökösének (hagyományosának), a részesítés elvesztésének terhe alatt azt is meghagyhatja, hogy végrendeletét vagy annak egyes rendelkezéseit meg ne támadja (clausula cassatoria, privatoria). Ez a tilalom azonban nem terjedhet ki a végrendelet valódiságának vagy értelmének a megtámadhatására, a) hagyományoshoz intézett megtámadási tilalomra: Habár való is, hogy a B) alatti végrendeletnek 11. pontjában szóról szóra ez foglaltatik: »ezekért azt kivánom, a hagyomány elvesztése terhe mellett, hogy egy is közülök (t. i. hagyományosok közül) semmi névvel nevezendő ősiségét ne keressenek« ; habár továbbá való az is, hogy a keresetlevélnek D) alatti melléklete szerint a hivatolt végrendeletnek meghamisitása miatt a bíróságnál bűnügyi panasz emeltetett, de a szentszék előtt is, az AJ és B) alatti végrendeletek érvénytelenitése iránt, szintén hamisitása indokából. E szerint hagyományosok által per folytattatott, igy tehát mindkét uton a végrendeletek »valódisága« támadtatott meg, s felperes ezen megtámadás által az örökhagyónak fennidézett végrendeleti intézkedését megsértettnek s ez okból alperesek ellen a hagyományoktól való megfosztást biróilag kimondatni kéri; mindazáltal, minthogy a perbeli adatok kétségtelenül bizonyitják, hogy a végrendeletek az osztrák polgári törvénykönyv hatálya alatt alkottattak, de az örökhagyó is azok uralma 1857 november 17-ik napján halt el, a végrendelkezési jog pedig, és igy mellőzhetlenül a fentidézett végrendeleti intézkedésnek hatálya is, az örökhagyó halálakor fennállott törvények szerint birálandó meg, és ezen törvényekhez, — noha alperesek által nem idéztettek — a biróság hivatalból alkalmazkodni köteles ; minthogy továbbá ugyanazon osztrák polgári törvénykönyvnek itt hivatalból figyelembe veendő 720. §-a, valamint a magyar törvényes gyakorlat szerint is, az örökhagyónak azon végrendeleti intézkedése, mely által az örökösnek vagy hagyományosnak, valamely haszontóli megfosztás fenyegetése alatt, a végrendeletnek megtámadása tiltatik, ha a végrendeletnek valódisága és értelme vétetik kérdés alá, törvényes hatálylyal nem bir; jelen esetben az örökhagyónak fentidézett intézkedése, a mennyiben felperes keresetét a D) és E) alattiakra alapitotta, hatálytalannak tekintendő, mert ezek szerint a végrendeletnek valódisága volt megtámadva, s ehhez képest a hagyományok elvesztése alperesek ellenében ki nem mondatott. Különben, minthogy a fenthivatolt végrendeleti intézkedésben a hagyományoknak elvesztése az esetre mondatott ki, ha a hagyományosok »ősiséget« keresnének, ezen intézkedés esetleg csak ugy birhatott volna hatálylyal, ha a végrendeletek nem hamisitás indokából támadtattak volna meg,