Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Öröklés az egyházi személyek után. 431 ben levő legfelsőbb utasítások és rendeletek szerint, a mennyiben a hagyatéknak ez a része 1000 koronát meghalad, a szegények alapjának adandó át, és az általános szegényintézeti alap országos közalapitványa számára az állampénztárba beszállítandó. Minthogy pedig a dolog természetéből kifolyólag annak a kérdésnek eldöntése, hogy a szegényeknek jutott és 1000 koronát meghaladó egy harmadrész mely szegényeknek fog jutni, és hogy a vérrokonok, mint szegények, ebben mennyiben részesitendők, nem a polgári, illetve hagyatéki biróság hatásköréhez tartozik, hanem a hagyaték átadása után a belügyminisztérium, mint az országos szegény-alap főhatósága hatáskörébe tartozik: ezen egyharmadrész tekintetében a hagyatéki eljárás szerinti perreutasitásnak helye nincs, miért is, az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával, a szegényeket illető egyharmadrész; és minthogy az egyház kép-viselője'és a vérrokonok közt vitás kérdés fel nem merült, a többi kétharmadrész is s igy az egész hagyaték a jogosultaknak átadandó, s a járásbíróság megfelelő további eljárásra utasítandó volt. (1902 július 1. 1442. Curia helybenhagyja. 1902 deczember 9.. 6797. sz.) 243. Az alsóbbrendű róm. kath. papok után való öröklésre nézve fennálló különleges jogszabályok csak az illető papi személyek által élvezett egyházi javadalom jövedelméből szerzett vagyonra, de nem egyszersmind olyan vagyonra is vonatkoznak, a mit azok szüleik vagy mások után örököltek. Az alsóbbrendű róm. kath. papok után való öröklés abban az időben szabályoztatván királyi és helytartótanácsi rendeletekkel, a midőn az örökösödés rendjét elsősorban a vagyon eredete, annak ősi vagy szerzeményi minősége irányozta ; miután ősi javairól senki sem végrendelkezhetett és az e jogi természettel bíró javak a vérségi összeköttetésen alapuló törvényes öröklés tárgyát alkották, nem szenvedhet kétséget, hogy azok a rendeletek, a melyek a végrendelet nélkül elhalt alsóbbrendű róm.-kath. papok hagyatéki javainak hármas megosztására nézve tartalmaznak rendelkezést, kizárólag és egyedül azokra a javakra nézve tették ezt a közönséges öröklési hatályoktól eltérő intézkedést, a melyeket a nevezett egyházi személyek az általuk élvezett egyházi javadalom jövedelmeiből szereztek, a mit nyilvánvalóvá tesz az a körülmény is, hogy ugyanazon rendeletek értelmében, az olyan alsóbbrendű róm. kath. pap után, a ki vagyonát nem lelkészi állásában s egyházi javadalomból szerezte, végrendelet nélkül beállt öröklés esetén sem örökösödnek a törvényes örökösökkel együtt az egyház és a szegények; nem lehet ennélfogva kétséges az se, hogy az érvényes végrendelet alkotása nélkül elhalt alsóbbrendű róm.-kath. pap hagyatékából, a mennyiben annak alkatrészét olyan javak is teszik, a melyek nem az egyházi javadalomból, hanem más módon akár a szülők, vagy mások után való öröklés utján szereztetnek meg, a törvényes öröklésre hivatott oldalrokonok, a közönséges öröklési jog alapján, az ily jogi természettel biró vagyonra számot tarthatnak, miután nem áll fenn oly törvény vagy rendelet, a mely az ilyen javakra nézve a törvényes örökösök öröklési jogát kizárná, avagy csak korlátozná is. (Curia : 1901 szeptember 12. 7203. sz.)