Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Özvegyi jog, 415 urbériségek kárpótlásául megállapított földtehermentesitési összegek kamathasznai is megilleték. S miután az özvegynek a halála napjáig lejárt kárpótlási kamatokhoz való joga, mint lejárt követelés, az özvegy halála után jog szerint annak hagyatékára is átszállott, a felperesi hagyatéknak a kérdéses kárpótlási kamatok kiszolgáltatása iránti követelési joga megítélendő volt. Azon körülmény, hogy a kérdéses kárpótlások alpereseknek a kiutasitási eljárás rendjén bíróilag lettek kiutalva, felperes ahho: való követelési joga érvényesítésének útjában nem állhat, minthogy a kiutalási eljárás rendjén a kárpótlás iránti tulajdonjog kérdése eldöntést nem nyert s az erősebb jognak rendes per utjáni érvényesítésétől az érintettek elzárva nem lettek, sőt ezen rendes per utjáni kiutalási eljárást szabályozó 1856 január 1-én kelt legfelsőbb rendelet 25. §-ának 4. pontja szerint kifejezetten fenn is tartatott. (Curia : 1885 január 27. 5484/1884.) 1804: VIII. t.-cz. 17. §. : Midőn az elhunyt jobbágy özvegyet és gyermeket hagy maga után a nélkül, hogy végrendelet által intézkedett volna özvegyének tartásáról, akkor, ha az özvegy minden hátrahagyott gyermek édesanyja,, ezek az őket illető atyai javakban is csak ugy osztozhatnak, ha édesanyjuknak illető özvegyi tartását a fentebbi 16. §. értelmében teljesen biztositják. 217. A midőn az özvegyi jog végrendelettel hatályosan nincs szabályozva s az özvegy minden hátrahagyott gyermek édesanyja, a gyermekek az atyai javakban csak úgy osztozkodhatnak, ha édesanyjuknak illető özvegyi tartását biztositják. Az országbírói értekezlet 16. §-a szerint újra hatályba léptetett 1840 : VIII. t.-cz. 17. §-a értelmében az esetben, midőn az elhunyt jobbágy özvegyet és gyermekeket hagy maga után, a nélkül, hogy végrendelet által intézkedett volna özvegyének tartásáról, akkor, ha az özvegy minden hátrahagyott gyermeknek édesanyja, ezek az őket illető atyai javakban is csak ugy osztozhatnak, ha édesanyjuknak illető özvegyi tartását teljesen biztositják. Minthogy pedig felperes azt, hogy a saját •és többi testvérének édesanyja özvegyi tartása, a fentebb hivatkozott és a jelen esetben alkalmazandó törvény értelmében, teljesen biztosíttatott volna, nem is állította ; azt pedig, hogy az anya a törvény által biztosított jogáról lemondott, nem bizonyította; ily körülmények között alperest a haszonélvezeti jog elhalt férje hagyatéki vagyonára nézve özvegyi jogánál fogva megilletvén, felperes az atyai javakból örökség folytán őt illető jutalék birtokba adását és annak haszonélvezetét jogosan nem követelheti, és pedig annál kevésbbé, mert felperes azt, hogy az atya után maradt hagyaték oly jövedelmet szolgáltatna, mely az özvegyet megillető tartásra szükségelt mennyiséget túlhaladná, nem is állította, annál kevésbbé bizonyította. Ezeknél fogva felperest jutalékának kiadása és az elvont jövedelem megtérítése iránti keresetével elutasítani kellett, (Curia: 1899 április 18. 5108/1898. sz.) 218. Az örökrész kiadása iránt indított keresetben az özvegyi jog korlátozása iránti kérelem is benfoglaltnak tekintendő, ha e korlátozás kifejezetten nem kéretett is,