Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

416 Özvegyi jog. Mert az özvegy férjének előbbi házasságából származott gyermekekkel szemben az 1848 : VIII. t.-cz. 18. §-a értelmében férjének javaiból csak egy gyermekrész birtoklását követelhetvén, kétségtelen, hogy alperes özvegy ezekből a javakból egy gyermekrésznél többet nem is birtokolhat, miért is alperest kötelezni kellett, hogy miután két lemenő örököse van, az ezeknek megitélt ingatlanokból az őt birtoklás czimén meg nem illető 2/3 rész erejéig a felpereseket közös birtoklásba bocsássa. (Curia : 6510/1897.) — Ellenkező és téves : 1878 július 23. 6586. sz.) 1840: VIII. t.-cz. 18. §. Ha pedig a hátrahagyott gyermekek vagy azoknak egy része, atyjoknak előbbi házasságából származtak, az özvegy férjének ősi javaiból és azon szerzeményekből, melyek nem az utolsó házasság ideje alatt szereztetvén, közszerzeménynek nem tekintethetnek, özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrészt követelhet s azt is oly móddal, hogy azon gyermekrész tartására külön szakasztatván, annak egyedül évenkénti jövedelmét húzhassa, de a tőke folyvást az illető földes urnák és községi elöljáróságnak felügyelete alatt tartassék; s midőn az özvegy meghal vagy férje nevét viselni megszűnik, az egész tőke az osztozókra szálljon vissza. 219. A városi polgárok özvegyeire az 1840: VIII. t.-cz. 18. §-a nem alkalmazható. Mint ez a másodbiróság indokaiban kifejtve van, néhai W. Mihály alperest, az e. tekintetben fennálló szabályoknak megfelelő módon fogadta örökbe ; felperes pedig férjétől külön váltan élése s az által ellene meginditott válóper következtében özvegyjogát az elsőbiróság ítéletének e tárgyra vonatkozó indokolása szerint el nem vesztette; következésképen az 1892 augusztus 5-én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt W. Mihály után a törvényes öröklésre alperes van hivatva, felperest pedig özvegyjog illeti meg. Ez özvegyjogra — az örökhagyó sz. kir. (fő- és szék-) városi polgár lévén — a volt jobbágyok özvegyeik tartásáról szóló 1840: VIII. t.-cz. 18. §-a rendelkezése nem alkalmazható, hanem ennek fejében felperes férje vagyonából, illetőleg annak övedelméből, özvegysége tartamára, társadalmi állásának megfelelő teljes ellátást, lakást, tartást és ruházkodást követelhet. Az állandó joggyakorlat nem zárja ugyan ki, hogy a városi polgárok özvegyeinek ellátási igényük fejében a hagyatéki javaknak egy bizonyos része haszonélvezetül átengedtessék, ha a hagyatékban olyan vagyon van, mely önálló használatra alkalmas, mely eset a jelen ügyben, midőn tudniillik a hagyatékot csaknem egészen egy, az örökössel közös adóssággal terhelt háznak 3/4 része képezi, nem forog fenn. Ennélfogva felperes özvegyjoga, illetőleg teljes ellátási igénye évi járadékban találtatott kiegyenlitendőnek. (Curia : 1895 április 7/2240/1895 sz.) 220. Az örökhagyó második nejének egy gyermekrész haszonélvezetére vonatkozó özvegyi jogát a második nő a végrendelettel szemben is érvényesítheti. Kecskeméti törvényszék: Felperes nőnek az 1840: VIII. t.-cz. 18. §-a által biztosított özvegyi jogát, tekintettel, hogy felperes az örökhagyónak második neje volt, és ezen házasságból gyermek nem szár-