Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

özvegyi jog. Nagybecskereki törvényszék : A néhai V. D. haláleset-felvételével és végrendeletével bizonyítva van, hogy néhai V? D. ugyan lemenők nélkül, de végrendelet hátrahagyása mellett halt el, s hogy végrendeletében minden vagyonára az időközben szintén elhalt özv. V. M.-né édesanyját rendelte örökösül, s hogy özvegyének — felperesnek — özvegyi jogát a hagyatéki vagyonban nyerendő, természetben kiszolgáltatandó lakás és eltartásra szoritotta ; s minthogy a férjnek azon joga, hogy nejének özvegyi jogát végrendeletében a törvény korlátain belül szabályozhassa és korlátozhassa, kétségbe nem vonható ; s minthogy az örökhagyó végrendeletét az özvegy meg nem támadta, igénye csak a törvényben gyökeredző és a végrendelet által sem korlátozható eltartás- és lakásból állhat, ennélfogva felperest azon kereseti kérelmével, hogy özvegyi joga az egész hagyatékra megállapittassék s alperesek, mint néhai özvegy V. M.-né örökösei, a hagyatéki javak kiadására köteleztessenek, elutasitani kellett. De H. K. I. R. 67. §-a és az 1840 : VIII. t.-cz. 16. §-a rendelkezéseiből kétségtelen, hogy az özvegyet férje hagyatékából társadalmi állásának és vagyoni viszonyainak megfelelő özvegyi lakás és eltartás illeti meg, melyet a férj még végrendeletileg sem korlátozhat, s e szerint eldöntés tárgyát qsak az képezheti, kötelezhető-e az özvegy a törvényes örököstől a lakás és eltartás természetbeni kiszolgáltatását elfogadni, korlátolhatja-e erre a férj az özvegyi jogot, s ha az özvegy a közös háztartásból ok nélkül eltávozik, elveszti-e igényét a lakás s eltartásra, s mi felel meg, figyelemmel az örökhagyó társadalmi állására és vagyoni viszonyaira, az özvegyi tartás egyenértékéül ? Az özvegyi jog, az 1840': VIII. t.-cz. 16. §-a szerint, tartásból, lakásból, ruházásból és esetleg kiházasitásból áll. Ezt a jogot a férj még végrendeletében sem korlátolhatja, de még kevésbé szabályozhatja akként, hogy az özvegy a lakást és eltartást az örökhagyó örökösétől természetben és közös háztartásban vegye igénybe : mert az örökhagyónak netáni ily értelmű intézkedése az özvegyi jog szellemével és a jog szabad gyakoroltatásának alapfeltételével ellenkeznék : a miből következik, hogy az özvegy sem a természetbeni eltartást közös háztartás mellett olfegadni nem tartozik, sem a közös háztartásból való távozása által törvényszerű özvegyi jogát el nem veszti. A mi már most a felperesi özvegyi tartásra megállapítandó évi járadék mennyiségét illeti, itt nem az a kérdés, mennyi fordíttassák a hagyaték jövedelmeiből a terhek esetleges törlesztésére, hanem egyedül az, hogy jogosan és méltányosan mennyit igényelhet az özvegy a maga tartására társadalmi állásához és vagyoni viszonyaihoz mérten ? Alpereseknek az állami alkalmazottak özvegyei ellátására alapított érvelését az özvegyi jog megállapításánál figyelembe venni azért nem lehetett, mert ez az ellátásra igényt tartók és az állam között specziális viszonyt képez, s mert ezen ellátás az örökhagyó netán létező hagyatékát terhelő özvegyi jogra befolyással nem bir. — Szegedi tábla : Helybenhagyja a kövezkező indokolással: Az ideigl. törv. szab. 16. §-a által visszaállíttatván az özvegyi jogra nézve a régibb magyar törvények joghatálya, a felperes özvegyi joga megállapításánál, minthogy ő és elhalt férje a nem nemesek osztályához tartoztak, az 1840 : VIII. t.-cz. 16. §-a az irányadó. Ennek rendelkezése szerint a mag nélkül elhalt jobbágy özvegye, amig él és férje nevét viseli, annak minden javaiban benmaradni, másszóval annak összes javait haszonélvezni csak abban az esetben lévén jogosult, ha az elhunyt