Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

özvegyi jog. férj az ő illendő tartásáról végrendeletileg nem gondoskodott, — kétségtelen, hogy miután néhai' V. D. után az özvegyi jog iránt is intézkedő, senki által meg nem támadott végrendelet maradt, s hogy miután a most felhivott §. nemcsak nem korlátozza a férjet, de kifejezetten megengedi annak, hogy neje illendő tartása iránt rendelkezhessék, felperes a néhai férje V. D. hagyatékának nem korlátlan haszonélvezetét, hanem csak az annak végrendeletében meghatározott tartást, s a mennyiben ez, akár mértéke, akár pedig kiszolgáltatásának módja tekintetében, az 1840: VIII. t.-cz. 16. §-ában megjelölt kívánalomnak meg nem felelne, annak a férje által hátrahagyott vagyon értékéhez és társadalmi állásához képest való megállapítását követelheti. Ennek meghatározásánál irányadóul veendő a meghallgatott szakértőknek a most emiitett körülmények figyelembe vétele mellett előterjesztett, egymástól különben eltérő véleményében megjelölt összegek középértékes igy a felperesnek évenkénti özvegyi tartása évi 773 forintban, tehát a felperes özvegységének teljes idejére vagyis 1890,június 27-től az annak újból férjhez meneteléig, t. i. 1892 november 14-ig lefolyt 869 napra 1841 forintban volt meghatározandó. Az elsőbiróság Ítélete abban a részében, hogy a tartást felperes részére pénzben megítélte, noha az örökhagyó annak és pedig csupán természetben leendő kiszolgáltatását a háznál és rokonánál való megmaradás feltételéhez kötötte, már pedig felperes az örökhagyó házát elhagyta, vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben. (2489/1894. sz. — Curia: A másodbiróság Ítélete indokai alapján helybenhagyatik. 7695/1894. sz.) 195. A férj neje özvegyi jogát házassági szerződéssel is szabályozhatja. A nő özvegyi jog ezimén az egész hagyaték haszonélvezetében csak az özvegyi tartás szabályozásáig maradhat. Az előadottak szerint tehát a hagyaték állagához tartozó készpénz és az ingatlanokért és egyéb értékekért árverésen befolyandó vételár fele képezi az átadás folytán a négy örököstárs közt felosztandó vagyont, a mely osztálynál lesz helye az örököstársak által elismert s előre kapott értékek betudásának, valamint a hagyaték cselekvő állagában M. J., M. S. és M. Gy. terhére felvett értékek, a mennyiben azok vita tárgyát nem képezték, figyelembe vételének. Az özvegyi jogot illetően a férjnek törvény szerint joga van az özvegyi jogot szabályozni. Ezt a szabályozást az özvegy csak annyiban támadhatja meg, a mennyiben az az özvegynek törvényben gyökeredző ezt a jogát sérti. Fenforgó esetben özv. M. A.-né özvegyi joga a házassági szerződéssel eszközöltetett akként, hogy az özvegy az összes hagyatéki javak egynegyed részének haszonélvezetét kapja. Tekintettel már most arra, hogy a hagyatéki vagyon értéke oly nagy, hogy egynegyed részének haszonélvezete vétessék bár alapul, az egész vagyon vagy annak csak a fele az özvegyi özvegy jogát, a mely egyedül az örökhagyó társadalmi és vagyoni állásához mért lakásból és tartásból, esetleg az 1840 : VIII. t.-cz. 18. §-ának értelmében a közszerzeményi joggal nem terhelt hagyatéki javak egyötöd részének haszonélvezetéből állhat, bőven kielégiti; és tekintettel arra, hogy az özvegy özvegyi jog ezimén az egész hagyaték haszonélvezetében csak az özvegyi tartás szabályozásáig