Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

404 Özvegyi jog. mében csak felperes halála után lesz az örökösök közt felosztandó. Ily körülmények közt méltányosnak és igazságosnak találtatott, hogy felperesnek előre nem látható rendkivüli kiadásokra a végrendeletben meghatározott 2000 K. felül évenkint 600 K álljon rendelkezésére, miért isfelperes özvegyi tartásdija, a természetbeni lakáson kivül, 2600 K-ában állapittatott meg, s alperesek évenkint ez összeg megfizetésére voltak kötelezendők, még pedig ugy az élő örökösök, mint L. G. netán születendő gyermekei is mint utóörökösök, mert a mennyiben öröklési joguk megnyilik, a felperes tartásdija az általuk öröklendő vagyont terheli. A fenti összeget meghaladó keresetével felperes elutasitandó volt, mert a megállapított összeg felperes rendes és rendkivüli kiadásai fedezésére a létező viszonyok közt elégséges. (1901 január 28. 3087/1900. sz.) — Curia : Helybenhagyja oly változtatással, hogy a felperes özvegyi tartásdija a táblai Ítélet indokaiban kifejtettekre való tekintettel, évenkint 4000 K-ban állapittatik meg. (1901 nov. 26.3410. sz.) 193. Abban az esetben, ha a férj nejét a hagyaték haszonélvezetéből végrendeletileg kizárta, az özvegy özvegyi joga alapján nem az egész hagyaték haszonélvezetét, hanem csak azt követelheti, a mit e czimen a törvény rendel. Az a körülmény, hogy felperes az örökhagyó férjétől huzamosabb időn át különváltan élt és hogy ez ellene a házassági kötelék felbontása iránt keresetet inditott; tekintettel arra is, hogy nincs bizonyitva,, hogy a különváltan élésre felperesnek erkölcsi hibája szolgált volna okul, és hogy felperesnek abban a levelében, melyben az elválásba beleegyezését, nyilvánitja, özvegyi jogáról való lemondás nem foglaltatik, — az özvegyi jog elvesztését vagy elenyészését maga után nem vonja, — másrészről az esetben, ha a férj nejét a hagyaték élvezetéből kizárja, e végrendeleti intézkedés ellenében az özvegyet nem az egész hagyaték haszonélvezete, hanem a neki törvénynél fogva járó lakástartás, ruházatból s esetleg kiházasitásból álló özvegyi jog illeti meg. Téves tehát felperesnek az az álláspontja, hogy őt özvegyi jogon férje összes vagyonának haszonélvezete az alapon illetné meg, mivel alperesek, mint az örökhagyónak nem leszármazói, özvegyi jogának korlátozására nem jogosultak. Téves pedig ez az álláspont annyival inkább : mennéhai a vagyona feletti rendelkezésben csakis felperesnek törvényen alapuló özvegyi joga által volt korlátozva : következésképen felperes, férje végrendeletével szemben özvegyi jogon csak azt követelheti, a mit e czimen, a törvény rendel, s a miből őt ok nélkül, férje meg nem feszthat. (595/1897.) Jegyzet: Az ellentétes, vagyis abban az esetben, ha a férj végrendeletében egész vagyona haszonélvezetét hagyta nejének, az özvegyi jog csak a lemenők (a kik közé az örökbefogadott és a kir. kegyelemmel vagy utólagos házasság utján törvényesített gyermekek is tartoznak) köteles része szempontjából korlátozható. Lásd errea köteles rész fejezetét alább. 194. A férj nejének özvegyi jogát végrendeletileg nem szabályozhatja akként, hogy az özvegy a lakást és eltartást az örökhagyó örökösétől természetben és közös háztartásban vegye igénybe.