Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

özvegyi jog. 403 hagyaték jövedelmeiből mi marad fenn felperesek, az örökhagyó testvérei számára. Mert az özvegyi jog a hagyatéknak képezi terhét. Es ennélfogva alperes tartási évi járuléka, tekintettel férje társadalmi állására s mintegy 250.000 forint értékű vagyonára, mely rendes körülmények között mintegy 12.000 forint jövedelmet hoz, 6000 forintban találtatott megállapitandónak. Ez az összeg, mit a felperesek a másodbirósági Ítéletben meghatározott módon fizetni fognak alperesnek özvegyi joga megszűntéig, sem túlságosnak, sem csekélynek nem mondható akkor, midőn alperes kap a végrendelet szerint férje hagyatékából 20.000 forintot is tulajdonul s kap lakást természetben, esetleg 1200 forint lakbért és a midőn szedte ő ekkorig, immár 8 és fél éven át, a hagyaték összes jövedelmét. (1887 deczember 13. 5949. sz. — Hasonlóan 6251/1873., 5076/1874., 2851/1884., 3501/1885. és 5297/1894. sz.) b) A végrendelet utolsó pontja, a mely a házbeli ingóknak az özvegy élete tartamára kizárólag ennek a birtokában való hagyása iránt intézkedik és a végrendeletnek az a rendelkezése, hogy a szőlőknek haszonélvezete alperes javára fenhagyatott, kétségtelenné teszi, hogy a végrendelet alperes özvegyi haszonélvezetének terjedelme iránt rendelkezést tartalmaz és hogy ezen haszonélvezet felpereseknek kizárólagos tulajdonjoggal hagyott egyéb ingatlanra ki nem terjed. Minthogy pedig a férj abban, hogy özvegye ellátását végrendeletileg rendezze, csak annyiban van korlátolva, hogy az özvegy eltartása a férj állásának és vagyoni viszonyainak megfelelő mérvben biztosittassék, és miután alperes nemcsak nem mutatta ki, hogy e részben a végrendeleti intézkedés, a felperesek részére megítélt x/16 telekre vonatkozólag sérelmére van, sőt a per adataiból és alperesek védelméből folyólag megállapítható, hogy néhai férje özvegyi ellátásáról megfelelően gondoskodott, ennélfogva stb. (Curia: 1898 augusztus 31. 3251/1897. sz.) c) Pécsi tábla: A férj törvény szerint jogosítva van ugyan neje özvegyi tartásáról végrendeletileg intézkedni, de a végrendeletben meghatározott tartásdíjnak az özvegy társadalmi állásához, s a hátrahagyott vagyonhoz mértnek kell lennie, s a mennyiben a rendelt tartás nem megfelelő, eme végrendeleti intézkedést az özvegy megtámadhatja. L. F. örökhagyó végrendeletében felperesnek természetbeni lakást s 2000 K évi tartást rendelt, mely tartásdíj összegét felperes keresetében 8000 K-ára kérte felemelni. A per adataiból kitetszőleg örökhagyó, eltekintve a gyermekeinek már előre kiadott 137.867 forintról, 260.603 K tiszta vagyont hagyott hátra. Ily vagyoni viszonyok mellett az özvegy nem szorítható arra, hogy a megélhetésre legszükségesebb összeggel érje be, s felmerülhető rendkívüli esetekben, betegség esetén gyógykezelés, esetleg fürdő használatában nélkülözést szenvedjen, vagy az örökösök kénye-kedvére legyen hagyva, kik közül többen nem viseltetnek iránta olyan jóindulattal, hogy tőlük esetleg beállható szorult helyzetében bármit is várhasson. A végrendeletben meghatározott 2000 K elégnek mutatkozik ugyan a megélhetés rendes szükségleteire, de nem vonható meg felperestől, hogy ezenkívül oly évi dij álljon rendelkezésére, melyből esetleg beállható rendkívüli szükségleteit fedezhesse, kivált jelen esetben, a mikor az örökösöknek előre kiadott s a végrendelet szerint kiadatni rendelt vagyonon felül még 80.000 K-át meghaladó érték maradt fenn, mely a végrendelet értel26*