Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Özvegyi jog. által el nem választott törvényes neje volt. Habár igazolást nyert is az, hogy felperes néhai férje akarata ellenére távozott el bábaságot tanulni, a férj étőli távollétében ledér, feslett életet élt, s bordélyházban mint kéjhölgy tartózkodott, s habár az 1. sz. alatt csatolt okirattal igazoltatott is felperes ellenében hűtlen elhagyás, házasságtörés czimén a házassági válópörnek meginditása, de mivel a 3. •/. alatti szerint az illetékes biróság az elválás iránt nem határozott, és minthogy tételes törvényeink szerint a törvényes nőt férjének halála után, özvegységi idejében, az özvegyi jognak kedvezménye megilleti, sőt az orszb. értekezlet által visszaállitott magyar törvények rendeletei és döntvényei szerint még az esetben is, ha a nő férjét elhagyván, a férj haláláig tőle külön él, özvegyi jogától meg nem fosztathatik, ha csak az illetékes házassági biróság által az elhagyás vétkesnek ki nem mondatik; minthogy pedig alperesek a per során azt igazolták csak, hogy válóper indittatott, s ezen válóper a férj időközi halála miatt megszüntettetett, mindezeknél fogva felperes törvény által biztositott özvegyi jogától megfosztható nem lévén, ezen joga néhai férjének igazolt hagyatéki vagyonára megitélendő volt. — Curia : Helybenhagyja, figyelemmel a »Planum Tabulare« gyűjteményben közölt 805. sz. döntvényre is, annyival inkább, mivel ha annak kimondása, hogy felperes mint házasságtörő vétkesnek tekintessék, jelen perben helyt foghatna is, még sem lehetne felperest keresetével elutasitani, mivel több tanú vallomása szerint örökhagyó F. P., felperesnek férje, más nővel szintén házasságtörési viszonyban élt, igy mindkét házasfélnek vétke kölcsönösen kiegyenlitettnek (adulterium compensatum) volna tekintendő. (1885 november 10. 3674.) 172. A nem vétkes nő az ágy és asztaltól történt elválasztatása esetén sem veszti el az özvegyi joghoz való igényét. Kassai tábla: Habár kétségtelen, hogy a leszármazók és a végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt M. Constant hagyatéka kizárólag szerzeményi vagyonból áll, e vagyon tekintetében tehát az ideiglenes törvény szabály I. R. 14. §-ának a) pontja szerint hitvestársi örökösödésnek volna helye : alperes mégis, mint az öröknagyót tul élt hitvestárs. ezen a czimen a hagyatékból mitsem igényelhet, mert a hitvestársi öröklés alapját képező házassági életközösség, az eperjssi görög-kath. szentszéknek ágyés asztaltól való elválasztását kimondó jogerős Ítélete folytán, alperes és az örökhagyó között megszűnvén, a birói gyakorlat szerint megszűnt egyszersmind alperesnek a hitvestársi örökléshez való igénye, noha a szentszéki Ítélettel nem ő, hanem volt férje, vagyis az örökhagyó mondatott ki vétkesnek. Mihez képest le- és felmenő örökösök hiányában a törvényes örökösödés joga a vérségi kapcsolat alapján kizárólag a felpereseket illeti meg, a kiknek részére, az alperes viszonkeresete folytán, az alperesnek közszerzemény czimén tulajdonul megitélt és az eperjesi 678. sz. telekjegyzőkönyvben 306. hr. szám alatt foglalt háznak fele része szintén meg lett volna törvényes oldalági örökösödés czimén tulajdonul Ítélendő, mert a mennyiben örökhagyó a most emiitett házát, a telekkönyv állása szerint, 1891. évi október 15-én, illetve pedig deczember 8-án, vagyis akkor szerezte, a mikor tőle alperes a per adatai szerint tényleg már külön vált, de ennek a megszerzésében alperesnek része nem lévén, reá nézve az közszerzeménynek nem tekinthető. Minthogy azonban felperesek a miatt, hogy