Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

386 Hitves társi öröklés. mutatták ki, hogy az örökhagyónak anyja után örökölt s most hagyatékot képező vagyonában léteznék olyan érték, a mely az ő felmenőikről szállott volna T. Erzsébetre, az örökhagyó anyjára. Ily helyzetben a hagyatéki javak felperesek irányában jogilag szerzeményieknek tekintendők, s ezekben a törvényes öröklés rendjén alperes, mint az örökhagyó apja, kizárja felpereseket az örökségből, ugy, hogy őt azon örökségben csak az örökhagyó anyjának leszármazói előznék meg, ha ilyen leszármazók maradtak volna. (Curia 1884márczius 18. 6045. sz. és 6696/1888. sz. 8817/1889. sz. Állandó gyakorlat.) 163. A házastársak egymásutáni öröklési joga és a házassági szerződés is nem a halálozás, hanem a házasságkötés idejében érvényben volt törvény alapján bírálandó meg. Curia: Az osztrák törvények uralma alatt elhalt H. Jánosné után hátramaradt közszerzeményes vagyonra az örökjog a felperest, mint örökhagyó férjét illeti meg, mert a becsatolt házassági szerződésből kiderül, hogy a házasulandók között a vagyonra nézve teljes viszonosság állapíttatott meg; a második pontban különösen a közszerzemény iránt is tétetik rendelkezés és pedig megegyezőleg az akkor hatályban volt (magyar) törvény intézkedéseivel. A harmadik pontban e tekintetben kivétel nem foglaltatik, miért is a közszerzeményekre nézve a viszonosságot a férj javára is fennállónak kellett tekinteni, mert a felek nem intézkedvén, a törvény intézkedése állott elő, mely szerint, ha az egyik házastárs mag és végrendelet nélkül hal meg, minden közszerzemény az életben maradt házastársra száll. így tehát nem ezt, miről a törvény ugy is rendelkezik, hanem a mennyiben a közszerzeményekre nézve a törvénytől eltérőleg kivántak intézkedni, ezen eltérő megállapodást kellett volna a szerződésben világosan kitenni; minthogy azonban a szerződő felek ezt nem tették, fel kell tenni, hogy a törvény eziránti intézkedésének magukat alávetették, mely ilyképen történt megállapodás a későbbi törvények által változást nem szenvedhetett. (1871 augusztus 10. 6541. sz.) V. CZIM. Özvegyi öröklés (successio vidualis). Ideigl. törv. szab. : Az özvegyi öröklést szabályozó magyar törvények változatlanul fenmaradnak. Hk. I. 99. czim : Mikor pedig az elhunyt férj, halála után feleségével és osztatlan atyafiaival együtt fiukat és leányokat is hagyott hátra az ő házában, akkor az összes ingó vagyonból legelőször az elhunytnak részét az életben maradt osztatlan atyafiak részeitől el kell választani és különiteni. 1. §. Azután pedig az előbb elhunyt férjnek bármi névvel nevezendő minden ingó vagyonát felesége és fiai meg leányai között közösen felosztják és annyifelé különítik, a hány még meg nem osztozott (és ki nem házasított) személy van a házban, s mindenkinek a maga részét kiadják, kivévén azt, hogy az elhunyt férjnek kocsilovait és legjobb ruháját hátrahagyott özvegye magának tartja meg. 3. §. Ezeknek (osztatlan atyafiak) teljes hiányában minden ingó vagyona özvegyére (ha csak talán férje arról végrendeletet nem tett) háramlik.