Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

'382 Hitvestársi öröklés. nézve a hitvestársi öröklés meg nem nyílhatott. (Curia 1894 május 23. 10413/1893. és 1887 január 18. 4391/1886. sz.) 158. Az a nő, a ki férjével a házasságot és életközösséget nem folytatja, sőt a köteles hűséget megszegi, a hitvestársi öröklésre méltatlanná válik. A törvényes házassági viszonyból eredő jogok alapja a házas­társak életközösségéből és a köteles hitvestársi hűségből eredvén, abban az esetben, ha a nő férjével a házasságot és életközösséget nem foly­tatja, sőt a köteles hűséget is megszegi, az — a mennyiben a férj a házassági kötelmek nem teljesitését és a felmerülhetett hűtlenséget meg nem bocsátotta — a férj halála után a házassági viszonyból eredő jogokra «em tarthat igényt. Minthogy pedig felperes maga is beismerte, hogy közte és elhalt férje között a házas együttélés még 1871., tehát a férj elhalálozását megelőzően már 21 évvel teljesen megszakadt; U. P., N. P. és K. L. tanuk vallomásával pedig bizonyittatott, hogy felperes férje elhagyása után K. Mihálylyal, majd ennek fiával vadházasságban élt s ekként a köteles hitvestársi hűséget is megszegte, sőt K. Lajos vallomása szerint felhivás után is férjéhez vissza nem tért, az pedig, hogy eme tényeit elhalt férje megbocsátotta volna, nem bizonyittatott: ugyanaz magát elhunyt férjével szemben méltatlanná tevén, az a házassági jogviszonyból eredő hitvestársi öröklésre igényt nem tarthat. (Curia 1896 okótber 15. 4484/1896. Mind­inkább állandósuló gyakorlat.) 159. Egymagában az a körülmény, hogy az életben maradt hitvestárs az örökhagyó hitvestársától különváltan élt, őt sem hitvestársi öröklési, sem egyéb, a házastársi viszonyból kifolyó jogainak érvényesítésétől meg nem fosztja. (Curia 1153/1892. sz.) Szegedi tábla : A vagyon, a melyről K. Ágnes a BJ alatt mellékelt végrendeletben rendelkezett s melyet L, II. és III. rendű felperesek, mint K. Ágnes testvérei, törvényes örökösödés czimén igényelnek, maguknak felpereseknek az álláspontja szerint K. Ágnes szerzeményi vagyona volt. Az id. törv. szabályok 14. §-ának aj pontja értelmében a házastárs szerze­ményi javaiban a túlélő házastárs hivatott az öröklésre. Tehát maguknak felpereseknek az álláspontja szerint őket K. Ágnesnak életben levő tör­vényes férje, Cs. István az öröklésben megelőzi. Az .ekkép Cs. Istvánt megillető öröklési jogon mitsem változtat az, hogy az elhunyt K. Ágnes halála előtt az ő törvényes férjével 18 éven keresztül nem élt. Mert ez a körülmény azzal a hatással van ugyan a vagyonra, mint azt az elsőbiróság vonatkozó indokában kifejtette, hogy a számos éven át tartó különélés ideje alatt a házastársak által külön szerzett vagyon nem közszerzeménynek, hanem a házastárs saját szerzeményének tekintetik ; de bármily hosszú időn át éljenek is külön a házasfelek, azért a hitvestárs az id. törv. szabályok 14. §-ának a) pontján alapuló azt a jogát, hogy házastársnak szerzeményi javait örökli, el nem veszti. (4100/1893. sz. — Curia : helybenhagyja. 1895 márczius 13. 212/1895. sz. Hasonló 8286/1893. sz.) 160. A csak ténylegesen különválva élő nőt a különélés ténye még akkor sem fosztja meg hitvestársi öröklési jogától, ha a különválás a nő vétkéből következett be.

Next

/
Thumbnails
Contents