Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

'382 Hitvestársi öröklés. nézve a hitvestársi öröklés meg nem nyílhatott. (Curia 1894 május 23. 10413/1893. és 1887 január 18. 4391/1886. sz.) 158. Az a nő, a ki férjével a házasságot és életközösséget nem folytatja, sőt a köteles hűséget megszegi, a hitvestársi öröklésre méltatlanná válik. A törvényes házassági viszonyból eredő jogok alapja a házastársak életközösségéből és a köteles hitvestársi hűségből eredvén, abban az esetben, ha a nő férjével a házasságot és életközösséget nem folytatja, sőt a köteles hűséget is megszegi, az — a mennyiben a férj a házassági kötelmek nem teljesitését és a felmerülhetett hűtlenséget meg nem bocsátotta — a férj halála után a házassági viszonyból eredő jogokra «em tarthat igényt. Minthogy pedig felperes maga is beismerte, hogy közte és elhalt férje között a házas együttélés még 1871., tehát a férj elhalálozását megelőzően már 21 évvel teljesen megszakadt; U. P., N. P. és K. L. tanuk vallomásával pedig bizonyittatott, hogy felperes férje elhagyása után K. Mihálylyal, majd ennek fiával vadházasságban élt s ekként a köteles hitvestársi hűséget is megszegte, sőt K. Lajos vallomása szerint felhivás után is férjéhez vissza nem tért, az pedig, hogy eme tényeit elhalt férje megbocsátotta volna, nem bizonyittatott: ugyanaz magát elhunyt férjével szemben méltatlanná tevén, az a házassági jogviszonyból eredő hitvestársi öröklésre igényt nem tarthat. (Curia 1896 okótber 15. 4484/1896. Mindinkább állandósuló gyakorlat.) 159. Egymagában az a körülmény, hogy az életben maradt hitvestárs az örökhagyó hitvestársától különváltan élt, őt sem hitvestársi öröklési, sem egyéb, a házastársi viszonyból kifolyó jogainak érvényesítésétől meg nem fosztja. (Curia 1153/1892. sz.) Szegedi tábla : A vagyon, a melyről K. Ágnes a BJ alatt mellékelt végrendeletben rendelkezett s melyet L, II. és III. rendű felperesek, mint K. Ágnes testvérei, törvényes örökösödés czimén igényelnek, maguknak felpereseknek az álláspontja szerint K. Ágnes szerzeményi vagyona volt. Az id. törv. szabályok 14. §-ának aj pontja értelmében a házastárs szerzeményi javaiban a túlélő házastárs hivatott az öröklésre. Tehát maguknak felpereseknek az álláspontja szerint őket K. Ágnesnak életben levő törvényes férje, Cs. István az öröklésben megelőzi. Az .ekkép Cs. Istvánt megillető öröklési jogon mitsem változtat az, hogy az elhunyt K. Ágnes halála előtt az ő törvényes férjével 18 éven keresztül nem élt. Mert ez a körülmény azzal a hatással van ugyan a vagyonra, mint azt az elsőbiróság vonatkozó indokában kifejtette, hogy a számos éven át tartó különélés ideje alatt a házastársak által külön szerzett vagyon nem közszerzeménynek, hanem a házastárs saját szerzeményének tekintetik ; de bármily hosszú időn át éljenek is külön a házasfelek, azért a hitvestárs az id. törv. szabályok 14. §-ának a) pontján alapuló azt a jogát, hogy házastársnak szerzeményi javait örökli, el nem veszti. (4100/1893. sz. — Curia : helybenhagyja. 1895 márczius 13. 212/1895. sz. Hasonló 8286/1893. sz.) 160. A csak ténylegesen különválva élő nőt a különélés ténye még akkor sem fosztja meg hitvestársi öröklési jogától, ha a különválás a nő vétkéből következett be.