Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
Hitvestársi öröklés. vényekben halála esetére törvényes örököseit jelölvén ki kedvezménye zettekül: a peres kérdés elbirálásánál az a döntő, hogy nevezett örökhagyónak ki a törvényes örököse. A leszármazók nélkül elhalt hitvestársután általános örökösnek a hátrahagyott hitvestárs tekintendő s ezzel szemben az, a ki különleges örökösödést vitat, annak fenforgását bizonyítani tartozik. Minthogy azonban alperes nem bizonyitotta, hogy a kérdéses életbiztositási kötvényekben foglalt életbiztosítási összegek ági vagyont képeznének, a melyre nézve az ideigl. törv. szabályok 10. §-a értelmében felmenő ági öröklésnek volna helye ; és minthogy e szerint a néhai S. A. törvényes örököse nem alperes, hanem felperes és így mint kedvezményezett, az életbiztositási kötvényekben foglalt biztosítási összegekhez felperesnek van jogos igénye : ennélfogva a keresetnek helyt adni, illetve a másodbiróság ítéletét a per főtárgyára és a viszonkereset elutasítására nézve az itt felhozott indokokból helybenhagyni kellett. (Curia 1902 május L 4606. sz.) 157. A hitvestársi öröklés lényege a kölcsönösség. Az ágytól és asztaltól (bizonytalan More) elválasztott s azóta elváltán élő házastársak a hitvestársi öröklést nem vehetik igénybe. a) Felperest hitvestársi igényével elutasítani kellett, mert ő férjétől az A) alatti szentszéki ítélettel, férje vétke miatt, még 1860-ban ágyra s asztalra nézve bizonytalan időre elválasztatott s azóta férjétől elváltán élt. Az oly elválasztás után pedig a házastársak egyike sem veheti igénybe a hitvestársi örökséget, mely különben nemcsak a közszerzeményi, hanem egyáltalán minden szerzemény, ugy a házasság előtt, mint annak tartama alatt szerzett javakból követelhető, mert a hitvestársi öröklés lényege a kölcsönösség, ugy hogy az egyik házastárs öröklési igényeinek megszűntével a másik házastárs öröklési igényei is megszűnnek. (Curia, 1886 május 5. 125. sz.) b) A felperes és az örökhagyó között fennállott házassági kötelék felbontása iránti perre vonatkozó s a jelen perhez csatolt iratokból kitűnik, hogy a felperes által, ki az örökhagyóval 1885-ben kelt egybe,, de már az 1887. óta örökhagyótól különvált, az 1888. megindított kereset folytán a felperes és az örökhagyó között fennállott házassági kötelék az elsőbiróságnak 6281/1888. sz. ítéletével előbb ideiglenesen, majd felperesnek a 9341/1888. sz. kérvényében előterjesztett kérelme folytán az elsőbiróságnak 10538/1888. sz. Ítéletével végleg is felbontatott. A végleges felbontást kimondó jelzett ítélet a felsőbíróság által meg nem változtatott, az a körülmény pedig, hogy az örökhagyó közbejött halála miatt a felsőbíróság a további eljárást beszüntette, az emiitett ítéletnek erejére befolyással nincs, illetve ez által az érintett Ítélettel kimondott végelválasztás, semmi változást sem szenvedett, az ekként fennálló amaz ítélettel szemben pedig, figyelembe véve azt, hogy a házassági kötelék felbontását, mely a hitvestársi öröklési igény elenyésztét vonja maga után, a jelzett válóperben maga az örökhagyótól már azelőtt is különválva élt felperes kérelmezte és az ideiglenes elválasztásra kiszabott határidő eltelte után is őszorgalmazta és a felbontást kimondó ítélet ellen felebbezéssel nem élt, tehát a jelzett ítélet által a felperes akarata mént teljesedésbe, felperesre