Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

öröklés a szerzeményben. nek gyermekei oldalági, másfelől hátramaradt férje hitvestársi öröklés ozimén. A Curia az ingatlanokat az oldalági rokonoknak itélte oda. Curia : Azon érték, erejéig melyet az örökhagyó apjától, B. Sándortól •öröklött, felperesek scak ugy igényelhetnének örökséget, ha kimutathatnák, hogy azon érték B. Sándorra is az ő felmenőitől, felperesek közös törzsétől szállott volt. Mert az oldalági rokont csak képviseleti jogon illeti az örökösödési jog, s felperesek ezen joga nem terjedhetvén tovább, mint -saját általuk képviselt felmenőik joga, az alperes hitvestárssal szemben nem követelhetnének ők örökséget oly vagyonból, mely felmenőikre, ha életben volnának, törvény szerint nem szállna vissza, hanem irányukban is jogilag szerzeménynek volna tekintendő s mint ilyen, hitvestársi öröklésnek képezné tárgyát. Felperesek azonban nem mutatták ki, hogy azon -érték, mit az örökhagyó apjától örökölt, az ő szüléikről, illetőleg nagyszüléikről hárult B. Sándorra. De bizonyitva van, hogy az örökhagyó B. Zsuzsánna az ő 1855-ben meghalt nagyanyja B. Istvánné szül. R. Zsuzsanna után, aki A) szerint első-, másod- és harmadrendű felpereseknek anyja, a többi felpereseknek pedig nagyanyja volt, pengő 507 forint 34 krajczárt örökölt az alperesseli házassága tartama alatt. Ezen értéket alperes felperesek irányában semmiesetre sem tekintheti szerzeménynek. Oly ági vagyon volt az, leszármazók, felmenők s végrendelet nélkül elhalt nejének, mely visszaszállott volna B. Zsuzsannára, ha élne s kell, hogy visszaszálljon felperesekre, kik nevezett anyjukat, illetve nagyanyjukat ^képviselik (id. törv. szab. 10—12. §-ai). Közszerzeményi czimen különben sem követelhetne az alperes örökséget, hanem követelhetné legfelebb a közszerzemény felének a tulajdonát; de erről itt nem lehet szó, midőn a kérdéses indatlanok felének telekkönyvi tulajdonosa s tényleges birtokosa .amúgy is az alperes s midőn felperesek azon ingatlanoknak csak a B. .Zsuzsánna nevére telekkönyvezett felét igénylik örökségképen. És mivel felperesek nem az alperes vagyonába beruházott hozományt, hanem az örökhagyó vagyonából örökséget keresnek : közönyös az a kérdés is, hogy vájjon épen a nagyanyja után örökölt pénzösszeget ruházta-e be az örökTiagyó a kereseti ingatlanokba ? Mert az id. törv. szab. 10. §-hoz képest alperes, mint hitvestárs, a felperes oldalrokonokkal szemben csak azon értéket követelheti örökségkép, mely meghaladja a nejére felperesek ágáról szállott vagyon értékét. Minthogy pedig B. Zsuzsánna összes hagyatéka 258 forintnál nagyobb értéket nem képviselt, azért felperesek törvényes örökösödési jogát azon egész hagyatékra itéletileg elismerni kellett azzal, hogy első-, másod- és harmadrendű felpereseket, mint az örökhagyó apjának testvéreit, az örökség fejenkint, a többi felpereseket pedig, mint az «gyik elhalt apai nagybátyja gyermekeit, törzsönkint illeti. (1883 június 13. 9212., 5656/1882. és 8496/1877. sz. Állandó gyakorlat.) c) Szegedi törvényszék : Az örökhagyó hagyatékában felpereseket törvényes örökösödés oldalágon csak akkor illetné meg, ha abban olyan vagyon létezését bizonyították volna, a mely az örökhagyóra nagyatyjáról mint közös törzsről hárult, ezt azonban a felperesek nem is állitották, -az a vagyon pedig, a mit az örökhagyó az atyjáról örökölt, felperesekre ^a kik az örökhagyó atyjának testvérei) nézve ági vagyont nem képez, miután az nem a-közös törzsről származott, hanem az örökhagyó atyjának szerzeményi vagyona volt s igy abban, leszármazók hiányában, az örök-