Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

378 A felmenők és oldalágiak öröklése. hagyó atyja és anyja, a ma is életben levő S. J. s illetve, mivel az örökhagyó atyja elhalt, egyedül ennek most nevezett neje birna törvényesörökösödési joggal, mint az örökhagyó felmenője, a ki azonban öröklési jogáról az örökhagyó neje javára lemondott. Minthogy pedig a szerzeményi javakban való örökösödésnél a közelebbi törzs a távolabbi törzsnek öröklési jogát kizárja, kétségtelen, hogy felperesek az örökhagyó* hagyatékához törvényes örökösödés czimén kereshetőségi jogosultsággal nem birnak. (13343/1901. sz.) Szegedi tábla : A becsatolt hagyatéki iratok szerint az a vagyon^ a melyből az örökhagyó által örökölt készpéuz származott, az örökhagyóatyjának és anyjának közös szerzeménye volt. így állván a dolog, erm a vagyonra nézve felpereseket az ági örökösödési jog nem illeti meg^ mert a mint az elsőbiróság kifejtette, felperesekre nézve ági vagyont csak az képezhetne, a mi az örökhagyóra közvetlenül vagy apja után egy olyan törzstől szállott, a mely felpereseknek is közös törzse volt, már pedig ez az eset fenn nem forog. Az elsőbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét ezért és az elsőbiróság Ítéletében felhozott vonatkozóindokok alapján helybenhagyni kellett. Curia: A másodbiróság Ítélete az abban felhozott és felhívott indokokból s még azért is helybenhagyatik, mert felpereseket, mint különleges örökösöket terhelte az általános örökös alperessel (örökhagyó özvegye) szemben a bizonyítás kötelessége a tekintetben, hogy az örökhagyó hagyatéka részben vagy egészben oly vagyonból áll, mely erre a felperesekkel közös törzsről háramlott. (1903 január 30. 3772/1902, sz.) Jegyzet: A felsőbíróságok elfogadták az elsőbiróságnak azt az indokolását is,, mintha az örökhagyó atyjáról örökhagyóra hárult vagyonban az örökhagyó anyja volna hivatva az öröklésre. Ez helytelen, mert a mi nem származott az örökhagyó anyjáról, az rá vissza sem hárulhat, hanem az általános örökösre, a hátramaradt, hitves társra, ennek saját jogán hárul. 152. Az öregapát és öreganyát (nagyszülőket), az ideigl. törv. szab. 12. §-a értelmében, tekintet nélkül a hagyatéki vagyon eredetére, akkor illeti meg az öröklés, ha a leszármazó nélkül elhalt örökhagyó után sem szülők, sem ezektől leszármazott oldalrokonok nem maradtak, a testvér tehát az öregapát a törvényes öröklésben megelőzi. (Curia 1890 június 18. 194. sz.)> Jegyzet: Az ági vagyonban csak az azl előd örököl, a melytől a vagyon származott, a közelebb eső ág (=előd és gyermekei) azanban a távolabbi elődöt (a szülő a nagyszülőt, a testvér a nagybátyát stb.) megelőzi az öröklésben, még pedig akkor is, ha a hagyatékban levő ági vagyon, vagy ilyen érték távolabbi elődtől közvetlenül hárult az örökhagyóra. Ha az öröklésre hivatott előd már meghalt vagy kiesett az öröklésből, helyébe leszármazói lesznek, akik őt képviselik. A féltestvér az édes testvérrel egyenlőn képviseli a közös szülőt, ez után tehát az édes testvérrel egyenlőn örököl. 153. A fenmaradó összeg, miután nem bizonyittatott, hogy az apai vagy anyai ágról került az örökhagyóra, az örökhagyó oly keresményének, tekintendő, mely figyelemmel az ideigl. törv. szab. 10. §-ának utolsó bekezdésére és az 11. §-ra, az örökhagyónak apai és anyai oldalrokonai között egyenlően felosztandó. (Curia 1875 április 7. 2004. sz.)