Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
öröklés a szerzeményben. 373 tott igényt. Ezzel elutasittatott, de a szegedi tábla megitélte részére mint ági vagyont e földekre vonatkozó jognak ama fogalmi értékét, a melylyel az a közös apa elhalálozásakor birt. A Curia ezzel is elutasitotta (nézetünk szerint helytelenül). A nagykikindai 7258. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokat, vagyis az úgynevezett überlandialis földeknek jogi természetét a másodbiróság szerzeménynek állapitotta meg ugyan, de az ideigl. törv. szabályok 10. és 11. §§-ban foglalt értékelméletet alkalmazva, a néhai J. István halála után felvett hagyatéki leltárban megállapított 9490 forint -értéknek megfizetésére alperest, illetve annak jogutódait kötelezte. Habár ennek a szabálynak a birói állandó gyakorlattal erősitett rendelkezéséhez képest az oldalág öröklése a hagyatéki javaknak rendszerint nem miségéből, hanem a vagyonban fekvő érték eredetéből feltételeztetik, s igy magában az a körülmény, hogy a hagyatékban létezik oly dolog, mi az ágról származott, az ági öröklés megállapítására alapul még nem szolgálhat, a mennyiben, ha az ágról eredt dolog az örökhagyó által egyéb vagyonból adott ellenérték mellett szereztetett, az ági öröklés tárgyául nem maga az ágról való dolog, hanem az az érték tekintendő, melyet az ági dolog birt. Ámde a jelen esetben a szabálynak alkalmazása helyt nem foghat; mert a perben mellékelt telekkönyvi iratokból s annak egyéb irataiból kétségtelenül kitűnt, hogy az überlandialis földek az 1882 : XXVIII. t.-cz. •életbelépte előtt a kincstár tulajdonát képezték, s hogy ezek tekintetében a kincstár és az egyes birlalók közt fenforgott jogviszony haszonbéri szerződésen alapult, mely haszonbéri szerződésen alapult jog tehát tényleges értékkel nem birhatott. Igaz ugyan, hogy az überlandialis földek közforgalom tárgyát is képezték, de ez a körülmény sem kölcsönözhet értéket annak a jognak, a mely csakis az örökhagyó ténye által lett a tulajdonnak számba vehető -értékkel meghatározható tárgyává, és pedig annál kevésbé, mert az a körülmény, hogy J. István hgyatéki leltárában az ingatlanok mint annak tulajdona tévesen lettek felvéve, azokra nézve ági természetű hagyatéki vagyont meg nem állapithat. Ebből kifolyólag tekintve-, hogy a kérdéses ingatlanokat a kincstártól az 1882 : XXV. t.-cz. alapján a nagykikindai község vette meg, attól pedig a G) alatt hiteles másolatban csatolt telekkönyvi kivonat tanúsága szerint örökhagyó J. Miklós az 1888 deczember 17-étől 1889 június 30-ig létrejött adásvételi szerződéssel, tehát jóval J. István halála után szerezte meg, a miből kilágos, hogy ezek az ingatlanok, mint néhai J. István hagyatékát képező hagyaték, a hagyatéki leltárba tévesen vétettek fel, s igy azok kimutatott értéket sem képviselhettek ennélfogva -a másodbiróság Ítéletét annyiban, a mennyiben az überlandiális földeket szerzeménynek állapitotta meg, helybenhagyni, ellenben ama részében, mely szerint a 9490 forint értékre a felperes öröklési jogát állapitotta meg, megváltoztatni, s alperest illetve jogutódát a fizetés kötelezettsége alól íelmenteni kellett. Magától értetődik, hogy az összeg "biztosítására vonatkozó rendelkezés a jelen ítélettel hatálytalanná vált. (Curia 1896 deczember 21. 918/1896. sz.)
