Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Szerzeményi vagyon. követelte az I-rendü felperestől s ekkor dulakodás támadván, I-rendií felperes kiütötte az örökhagyónak mindkét szemét. Ez után I-rendü felperes átruházta a kereseti ingatlanokat az örökhagyóra és pedig ennek a szemei elvesztéséből származó kárigénye kielégitése fejében. Az örökhagyó, ki után leszármazó és végrendelet nem maradt, ezekből az ingatlanokból álló hagyatékára igényt támasztottak testvérei, a felperesek, ági öröklés czimén, másfelől az örökhagyó özvegye hitvestársi öröklés cziménA perben nem volt adat arra, hogy az örökhagyó anyjától bármit is kapottvolna s arra sem, hogy anyai örökrésze mennyit tenne ki. Temesvári törvényszék : A becsatolt közjegyzői okiratban f oglalfr adásvételi szerződéssel eladta D. Nikolae (I-rendü felperes) D. Pál örökhagyónak a szilasi .... ingatlanokat 500 forintnyi vételárért. E szerződés értelmében az 500 forintnyi vételár oly módon nyert kielégitést, hogyvevő jövőre eladó ellen az okból, mert eladó vevőnek a szemeit kiütötte, fennálló kártéritési igények iránt felek kölcsönösen elszámoltak, minélfogva vevő a fenti czimen eladó ellen fennálló kártéritési igényeire magát kielégítettnek jelentette ki; viszont eladó elismeri, hogy a vételár tekintetében ki van elégítve. Tekintve pedig azt, hogy nemcsak a közjegyzői okirattal, hanem a per egyéb adataival is, igy I-rendü felperes hallgatag beismerésével bizonyítva van az, hogy I-rendü felperes, az ingatlanok eladója, az adásvételt megelőzőleg néhai D. Pál vevőnek szemeit kiütötte s ez mindkét szemére megvakult; a kir. törvényszék ezzel a közokirattal, bizonyítva találja, hogy eladó az ingatlanokat kártérítés fejében adta el, illetve át néhai D. Pál örökhagyónak, a mi L. Gy. érdektelen ügyleti tanú vallomásával is meg van erősítve, a kinek vallomásával és a közokirattal' szemben B. M. tanú abbeli vallomása, hogy örökhagyó az ingatlanokat anyai örökrésze kielégítéséül kapta volna I-rendü felperestől, már csak azért sem volt figyelembe vehető, mert e tanú, mint az egyik felperesnek férje, érdekelt lévén, vallomása bizonyítékul el nem fogadható. Minthogy pedig ezen kártérítés fejében kötött adásvétel folytán a bár ági vagyont képező ingatlanok ebbeli jogi minősége megszűnt és azok a vevőként szereplő kártéritési igényjogosult örökhagyóra nézve szerzeményi vagyonná váltak ; az 1840 : VIII. t.-cz. 8. §-a szerint pedig, ha egyik házastárs mag nélkül és végrendelet nélkül hal meg, minden közszerzemény az életben maradott házastársra száll: felpereseket elutasítani kellett. (13839/1903. sz.) — Temesvári tábla helybenhagyta. (4010/1903. sz.) — Curia : A másodbiróság Ítélete az elsőbiróság ítéletéből átvett indokok alapján, mindazonáltal az ott idézett 1840 : VIII. t.-cz. 8. §-ának az ideigl. törv. szab. 14. §-ának a) pontjával helyettesítése mellett helybenhagy a tik. (5630/1903. sz.) 144. Az überlandialis földek annak a szerzeményét képezik, a ki azokra a tulajdonjogot megszerezte s e földekre vonatkozó haszonbérleti jognak a most emiitett szerző előde elhalálozása idejében volt értéke sem képez ági vagyont. Jogeset: J. István 1883 január 31-én überlandialis földek, Mária és Miklós gyermekek hátrahagyásával halt meg. E földekre a szerződést Miklós kötötte meg, a ki 1892-ben leszármazók nélkül, de hitvestárs hátrahagyásával halt meg. E földekre ági öröklés czimén Mária (a nővér) támasz-