Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Szerzeményi vagyon. képezhetne, a mi ezen örökhagyóra közvetlenül vagy apja után egy olyan törzséről szállott, a ki felperesnek is törzse volt. Ilyen vagyonnak, a hazai jog fogalmai szerint, csak azt lehetne tekinteni, a mi a felperes felmenőiről származott, és az is, a mit az örökhagyó apjától örökölt, a felperes irányában csak akkor képezne ági vagyont, ha az a vagyon az örökhagyó apjára is az ő felperessel közös valamely törzséről szállott volna. Ilyen vagyont .a felperes nem mutatott ki; perirataiban csak annak előadására és bizonyítására szorítkozván, hogy az, a mit ő örökségül igényel, P. Istvánról, az örökhagyó apjáról háramlott az örökhagyóra. Alperesek, a kik közül az I-rendü anyai nagyanyja az örökhagyónak a II—V-rendü pedig testvérei az örökhagyó anyjának, néhai S. Máriának : ezen rokoni minőségükben szintén ági örökségkép igénylik az egész hagyatékot. De ők sem mutatják ki, hogy a kereseti javak tőlük, illetőleg az ő felmenőjükről szállottak az örökhagyóra, ök is fejtegetéseikben csak arra szoritkoznak, hogy az örökhagyó minden vagyonát anyjától örökölte, sőt azt is állítják, hogy a kereseti javak jogilag az örökhagyó anyja szerzeményi vagyonának tekintendők. Ily körülmények közt ági vagyonról és ági örökségről itt szó nem lehet; és a kérdés csak az, hogy a végrendelet, leszármazók, szülők és hitvestárs hátrahagyása nélkül meghalt örökhagyó hagyatékából a nem ág javakra nézve fennálló öröklés esetén rendszerint mi illeti az ő apai s mi az ő anyai rokonait ? Erre a felelet minden kétséget kizárólag csak az lehet, hogy az örökhagyó hagyatékának fele az ő apai nagyszüleire, illetve ezek leszármazóira száll. Es mivel az örökhagyó apai nagyszüleinek egyike sincs életben, de azoknak él két leszármazója, — a felperes a VII. rendű alperes özv. A.-né P. Mária ; az anyai nagyszülők közül pedig a nagyapa S. Márton az örökhagyó előtt halt meg s életben levő gyermekei ; a II. és V-rendü alperesek képviselik őt, — mig az anyai nagyanya (I-rendü alperes) él ugyan, de a hagyatéki tárgyaláskor minden jogát gyermekeire {11—V-rendü alperesekre) átruházta : világos,' hogy a hagyaték egyik felében felperesek és Vll-rendü alperesnek másik felében pedig II—V-rendü alpereseknek kellene egyenlően osztozniok. (Curia 1886 október 27. 2640. sz.) c) A midőn az ágról szállott vagyonra hivatott örökös nem létezik, &z öröklés általános elvei szerint az örökhagyóhoz legközelebbi vérrokont az örökösödési jog az ági vagyonban is megilleti, (t. i. ha az örökhagyó lemenők, hitvestárs és végrendelet hátrahagyása nélkül halt meg). (Curia 1884 szeptember 27. 2620. sz.) 142. Az örökölt vagyonnak jövedelme szerzeményi értéket képez, ebben tehát a parentális öröklési rendnek van helye. E szerint a féltestvér is képviseli a közös szülőt. (Curia 6103/1886. sz és 9939/1904. sz..) Lásd a minden tekintetben classicus esetet az utóörökösödésnél. 143. A testi, sértésből származó kárigény fejében kapott vagyonérték szerzeményt képez akkor is, ha a sértést szenvedőnek erre a vagyon értékre öröklési ezimén is lehetett volna igénye. Tényállás ; Az örökhagyó és a felperesek közös anyja összes ingatlanait, ezek között a kereseti ingatlanokat is, visszteher nélkül átruházta .az I-rendü felperesre. Az anya halála után örökhagyó anyai örökrészét 24*