Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
370 Szerzeményi vagyon. ajándékozás utján kapta, többi részében pedig maga vétel utján szerezte, a II-rendü felperestől vagy ennek lemenőitől azonban mitsem kapott sem végrendelet, sem egyéb módon. Igaz ugyan, hogy az örökhagyónak nagynénje (II-rendü felperes nővére) azt a vagyont, mely tőle közvetlenül örökhagyóra szállott, nagyrészben atyjától, tehát a II-rendü felperessel közös törzstől örökölte; tekintve azonban, hogy a II-rendü felperes ága alatt csak ő, mint előd és a tőle mint törzstől származott lemenők értendők és e szerint nővére, kitől a vagyon az örökhagyóra szállt, a II-rendü felperes ágához tartozónak nem tekinthető ; és tekintve, hogy a szülők köteles része iránti joga a nagyszülők és egyéb felmenők ágától származott vagyonra ki nem terjed, akkor, ha ez a vagyon nem az ő ágán jutott az örökhagyóra, a II-rendü felperesnek, a felperes nővérétől az örökhagyóra szállott vagyonban köteles részre való jogosultsága nincs. (2796/1901. sz.) d) Curia ; A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik indokolása alapján és főleg azért, mert az örökhagyó nagyszüleiről törvényes öröklés utján az örökhagyó nagynénjére, erről pedig végrendeleti öröklés utján az örökhagyóra és pedig az örökhagyó anyjának életében s igy nem ennek képviseletében, sem ennek jogán, hanem ettől függetlenül, egyedül az örökhagyó személyében hárult vagyon a most nevezett örökhagyóra nézve szerzeményi vagyont képezett, ebben pedig az örökhagyó férje hitvestársi öröklés czimén az örökhagyó anyját az öröklésben az esetben is megelőzné, ha az örökhagyó az ő javára nem végrendelkezett volna, e vagyonból tehát a II-rendü felperes törvényes osztályrészt jogosan nem igényelhet. (1903 márczius 12. 3910/1902. sz.) * " 141. Az a vagyon, a mely az örökhagyóra szüleiről hárult, a nagyszülőkre nézve, a kik annak a vagyonnak tőlük származását bizonyítani nem tudják, a szerzeményi vagyon természetével bir s abban a lemenők, hitvestárs és szülők s ezektől leszármazók, hátrahagyása nélkül elhalt örökhagyó után a nagyszülőktől származó legközelebbi oldalrokon örököl. a) Arra nézve, hogy a hagyatékban akár a felperestől, akár az alperestől származó ági vagyon foglaltatik, a peres felek egyike sem szolgáltatván bizonyitékot, a peres felek által a kereset és viszonkereset utján érvényesiteni kivánt örökösödési igények elbírálásánál nem az ági vagyon, hanem a szerzeményi vagyon elöröklésére vonatkozó jogszabályok az irányadók, annál is inkább, mert az a vagyon, a mely az örökhagyóra szüleiről szállott, a nagyszülőkre nézve, a kik annak a vagyonnak tőlük származását nem tudták bizonyítani, a szerzeményi vagyon természetével bir. Ennélfogva és tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes az örökhagyónak örökhagyón kivül más leszármazók nélkül elhalt apa és anya ágán egyenlő ízen álló s a törvényes örökösödésre egyaránt hivatott felmenő vérrokonai: a hagyaték, az alsóbiróságok ítéletének megváltoztatásával az id. törv. szab. 10—12. §§-ai értelmében törvényes örökösödés czimén felerészben a felperes, másik felerészben pedig az alperes javára volt megítélendő. (Curia 1902 november 27. 842. sz.) b) A felperes, mint az örökhagyó P. Mária atyjának P. Istvánnak egyik testvére, ági vagyonképp igényli azt, a mit a hagyatékból örökségül keres, de ági vagyont ő reá nézve P. Mária hagyatékában csak az