Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Szerzeményi vagyon. 369 sitette; nem helyes pedig azért, mert a nevezett V. H. Rozál az örökhagyónak és nevezett testvéreinek a nagynénje volt s akkor, a midőn az örökhagyó és testvérei nagynénjük után örököltek, az örökhagyónak és testvéreinek atyja, a ki V. H. Rózáinak édes testvére volt, már nem élt, s igy az örökhagyó és annak testvérei a nagynénjük után, ennek szerzeményi vagyonában közvetlenül örököltek. Ha pedig a dolog ez állásában a néhai V. H. Rozál szerzeményi vagyonából az örökhagyóra és testvéreire öröklés utján hárult vagyon szerzeménynek tekintendő, az ezt a nimőséget megállapító fenti jogelvnél fogva az örökhagyóra nézve szerzeményi vagyont képez az a vagyon is, a melyet az örökhagyó Sándor és János testvérei után, ezeknek végrendelet és leszármazók hátrahagyása nélkül bekövetkezett elhalálozása folytán ugyanabból a vagyonból örökölt, a mely a nevezett testvéreire néhai V. H. Rozál után öröklés utján hárult. Ezek szerint az örökhagyóra nagynénjétől és testvéreiről hárult vagyon az örökhagyóra nézve szerzeménynek lévén tekintendő, a gyermekek és végrendelet hátrahagyása nélkül, de hitvestárs hátrahagyásával elhalt örökhagyó után ebben a szerzeményi vagyonban, az ideigl. törv. szab. 14- §-a értelmében, nem az örökhagyónak még életben levő testvére, hanem az örökhagyónak a férje van az öröklésre hivatva. (1901 június 18. 2916. sz.) Curia helybenhagyta. (1902 október 21. 6600/1901. sz.) b) Nagykikindai törvényszék : A szegedi 17108. és 21939. sz. telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokat illetőleg felperes ezeket azért tekinti öröklött ingatlanoknak, mert az örökhagyó ezeket L. M. nevü nagybátyjától, a -ki felperesnek is nagybátyja volt, végrendelet utján örökölte ; L. M. hagyatékára vonatkozó iratokkal bizonyitva van ugyan felperesnek az az állítása, hogy J. M. az emiitett ingatlanokat nagybátyjától: L. M.-tól örökölte, és hogy L. M. felperesnek is nagybátyja volt, de épen mert felperes szerint is ezek az ingatlanok nem J. J.-tól azaz felperesnek és az örökhagyónak közös törzsétől, hanem L, M.-ról származtak az örökhagyóra, ezek öröklött vagyont nem képezhetnek; az országbirói értekezlet 10. §-a értelmében ugyanis csak a felmenőről lemenőre hárult vagyon száll vissza az ágra, honnan a vagyon származott, öröklött az ágra visszaszálló vagyonnak, tehát csak az örökhagyó és az oldalrokon közös törzsétől származó vagyon tekinthető, ezeknélfogva a szegedi 17108. és 21939. sz. telekjegyzőkönyvben felvett L. M.-tól származó vagyont, szintén az örökhagyó szerzett vagyonául kellett megállapítani. (13716/1895. sz.) — Curia helybenhagyta indokai alapján és azért, mert felperes azt, hogy ezek az ingatlanok L. M. és L. K. közös törzsétől hárultak volna örökhagyóra, nem is állította, s igy azok örökölt ági vagyon természetével nem birnak. (1896 deczember 21. 918/1896. sz.) c) Pécsi tábla : A II-rendü felperes (az örökhagyó anyja) a köteles rész iránti keresetével elutasítandó volt, mert ha az örökhagyó végrendeletet nem tett volna, minthogy leszármazókat nem hagyott hátra, de férje őt túlélte, a törvényes öröklés rendje szerint II-rendü felperes mint anya csak azon érték erejéig volna öröklésre hivatva, mely tőle vagy ágától hárult az örökhagyóra, a végrendelet folytán tehát törvényes osztályrésze felét tenné ki az értéknek, mely tőle vagy ágától származott. Nem vitás a felek közt, hogy az örökhagyó vagyonát nagyrészben nagynénjétől (a II-rendü felperes nővérétől) örökölte (végrendelet alapján), illetve Grecsák : Magyar Döntvénytár. VII. 24