Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)
368 Szerzeményi vagyon. a közös törzstől leszármazó oldalrokonai (testvérei) örökjoga megállapít tandó volt. Ellenben a hagyatéki ingatlanságnak örökhagyó által a felperesektől egyezség utján szerzett 2/3 része utóbbiakra nézve már nem öröklött, hanem szerzett vagyon tekintete alá esik, ebben a vagyonban az 0. É. 14. §-a szerint érvényben tartott 1840 : VIII. t.-cz. 9. §-a értelmében lemenő örökös és érvényes végrendelet nem létében hitvestársi örökösödésnek van helye ; vagyis ezt a 2/3 részt az alperes, mint örökhagyónak életben maradt hitvestársa van hivatva örökölni. (14758/1902. sz. — Curia : Az 1840: VIII. t.-cz. 9. §-ára történt hivatkozás mellőzésével egyébként indokai alapján helybenhagyja. (5592/1903. sz.) b) Tekintettel arra, hogy elhunyt V. Istvánra az atyai hagyatékból !/5 rész hárult örökség utján, mig az atyai hagyatékhoz tartozó ingatlanok többi 4/5 része általa osztályos testvéreitől készpénzen váltatott meg, ennélfogva utóbbi 4/5 rész V. Istvánra nézve szerzeményi vagyonnak és csak azon 1f6 rész tekintendő örökség utján reá háramlott ági vagyonnak, a mely reá az apai hagyatékból visszteher nélkül jutott. (Curia 6765/1888. sz. Állandó gyakorlat.) 140. Az oldalrokon (nagybátya, testvér) szerzeményi vagyonából az oldalrokonokra öröklés utján hárult vagyon az örökösödő oldalrokonoknak is szerzeményi vagyonát képezi. a) Jogeset; Néhai V. N.-nek öt gyermeke volt: 1. Rozál férjezett H. Józsefné, a ki 1880 január 11-én, 2. Mátyás, aki 1874-ben halt meg,. 3. Teréz, 4. Francziska és 5. Sándor. Rozál férjezett H.-né leszármazók nélkül, de végrendelet hátrahagyásával halt meg. E végrendeletben azáltala szerzett 4000 forint értékű vagyonáról akként rendelkezett, hogy hagyatékának haszonélvezetét ágyasának hagyta ugy, hogy ennek halála után az ő, t. i. V. Rozál rokonai törvényes öröklése álljon be. Ez a hagyaték végrendeleti örökösödés czimén átadatik x/4—íji részben: Í.V.Teréznek, 2. V. Francziskának, 3. V. Sándornak és 4. az 1874-ben elhalt V. Mátyás, után hátramaradt négy gyermeknek a) Rózáinak, b) Sándornak, c) Jánosnak és d) Istvánnak. V. Mátyás gyermekei közül Sándor 1881-ben, János 1884-ben, Rozál 1899-ben végrendelet és leszármazók hátrahagyása nélkül haltak meg, de Rozál után ennek férje R. Antal maradt hátra. A most nevezett elhunyt három testvérnek hagyatéka 1899-ben tárgyaltatván, a néhai V. Mátyásnak még életben levő özvegye (szintén Rozál) az őt megillető öröklési igényéről életben maradt fia : István javára lemondott. Az 1899-ben elhalt V. Rozál hagyatékára igényt támaszt férje R. Antal és fivére István, — felperes — ez utóbbi a hagyaték ama részére, melyet nővére nagynénje és fivérei után örökölt, azon az alapon, hogy az ági vagyont képez. Szegedi tábla : Az elsőbiróság helyesen állapította meg azt, hogy a néhai V. férjezett H. Rozália hagyatékához tartozott ingatlanok a most nevezettnek szerzeményi vagyonát képezték. Minthogy azonban az oldalrokon szerzeményi vagyonából az oldalrokonokra öröklés utján közvetlenül hárult vagyon az örökösödő oldalrokonokra nézve is szerzeménynek tekintendő, nem helyes az elsőbiróságnak az az álláspontja, a mely szerint V. H. Rózái szerzeményi vagyonából az örökhagyóra és testvéreire i Istvánra, Sándorra és Jánosra hárult vagyont ezek ági vagyonának minő-