Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Szerzeményi vagyon. 365 hat ismét az apja után a felperesre. Erre vonatkozóan felperes a hagyaték­tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt beismerésre nem hivatkozhatik, mert ebben csak annyi mondatik, hogy a hagyatéki ingatlanok az örökhagyónak örökölt vagyonát képezik. . . Curia helybenhagyja, mert a felperes nem nyújtott bizonyítékot a tekintetben, hogy a kereseti ingatlanok másodrendű alperes részére meg­itélt fele a felperesre ági vagyont képez ; jelesül a hagyatéki iratokban ilyen kifejezett beismerés nem foglaltatik s ilyenül nem tekinthető annak a megemlitése, hogy végrendelet nem létében törvényes öröklésre felperes, volna hivatva, mert ez jogkérdés és ellentétben áll a telekkönyvi állapottal, a mely szerint a hagyatéki ingatlan mint az örökhagyó szülei közös tulaj­dona helyszineltetett, tehát a másodrendű alperes javára megitélt fele része az örökhagyóra a másodrendű alperessel közös törzsről szállott, ennek ellenében pedig felperes nem bizonyította, hogy ezen fele is az ő törzséről szállott az örökhagyóra és hogy ezen fele rész tévesen helyszineltetett az örökhagyó és a másodrendű alperes közös anyja nevére (3445/1895. sz.) Az ujitott perben a kir. Curia : Ebben az ujitott perben a felperes oly bizonyítékot tartozott volna felhozni, a mely alkalmas oly tényállás megállapítására, hogy a szóban forgó ingatlanrész valóban a közös törzs N. Pera tulajdona volt és hogy-az ennek fia N. Blagaje felesége B. Ilona az örökhagyó és alperes közös anyja nevére tévesen helyszineltetett. A kihallgatott tanuk bizonyították ugyan, hogy a padéi 237. számú tlkjv­ben felvett összes ingatlanok, tehát az alapperben azokból alperes javára megitélt y2 rész is N. Pera tulajdona volt s ez után szállott örökösödéi czimén N. Blagajere, a tekintetben azonban, hogy a helyszinleléskor ez­ingatlanok fele részben N. Blagaje felesége nevére, az akkor még életben, volt Blagaje akarata ellenére, tehát tévesen vétetett volna fel, semmi bizonyitékot fel nem hozott. Ezek szerint az alapperben a kir. Curia által hozott itélet indokolásában az Ítéleti rendelkezés alapjául szolgáló tény­állás a perben meg nem döntetvén, a perujitási keresetben előterjesztett érdemi kérelemnek hely nem adható. (7111/1898. sz.) Ugyanez az álláspont érvényesült a kir. Curia 4603/1895. sz. ítéletében is. A kir. Curia I. polgári tanácsában utóbbi két évben állandó gyakorlat. 133. A kir. Curia: az örökhagyónak első férje K. István azon ténye által, hogy a (reá felperesekkel közöstörzsről öröklés utján hárult) kereseti ingatlanokat a helyszíneléskor felesége (az örökhagyó) nevére telekkönyveztette, tehát örökhagyó tulajdonába bocsátotta, ezen javakat ági természetüktől megfosztotta, az örökhagyó szerzeményévé válván, fel­peresek, mint örökhagyóval vérségi összeköttetésben nem álló személyek, ez ingatlanokra igényt nem támaszthatnak. (1888 június 6. 8432. sz. így Curia 9540/1891. sz. a. is.) 134. A hagyatéki vagyon ági vagy szerzeményi természetének jogi alapja csakis a vagyonnak az örökhagyóhozi viszonyában keresendő, e viszonyban pedig az örökhagyóra nézve csak az képez szerzeményt, a mi a szüleitől vagy az ágtól kapott vagyon értékét meghaladja. Budapesti tábla : A felperesek (oldalrokonok) öröklési jogát el kellett ismerni azon értékre nézve, melyet örökhagyó szüleitől, illetve az ágtól

Next

/
Thumbnails
Contents