Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

364 Szerzeményi vagyon. a, nagyapai telek felével is, mely a kereset szerint nem 62/3 öl széles, hanem •9 öl széles telket képez, mert ezen telket néhai Sz. János felében nejének, felében pedig Antal fiának hagyta, a miből következik, hogy noha alperes a neki hagyományozott fél telket is Antal fiának átengedte, ez Antalfa nézve többé már nem ági öröklött vagyon, hanem anyjának ajándékát képezte, melyben tehát többé ági öröklésnek helye nincs. Ezek szerint olyan ági öröklött vagyont, melyre nézve felperest Sz. Antal után az oldalági öröklés megilleti, a teleknek csupán az Antal részére hagyományozott fele képezvén, ezt felperes részére ilyen czimen megitélni s alperest a telekkönyvezés eltűrésére és a birtok átengedésére kötelezni kellett. Elvont haszon felperes részére nem volt megitélhető, mert mindaddig, mig a vitás öröklés kérdése nem szabályoztatik, alperest rosszhiszemű birtokosnak tekinteni nem lehet. (1889. deczember 11. 53,303. sz.) — Curia : Helybenhagyja, mert ha az alperes bizonyitotta yolna is azon állítását, hogy ő felperessel az elhalt férje Sz. János hagyatéka iránt kiegyezett, ezen körülmény nem gátolja felperest abban, hogy Sz. Antal unokaöcscse és alperes fiára felperes ágától háramlott javakra örökségi igényét érvényesíthesse. (1890. november 4. 1540. sz.) 132. A helyszíneléskor a házastárs tulajdonául felvett ingatlanok mindaddig, a mig a helyszínelés tévessége ki nem mutattatik, a tulajdonosul megnevezett házastárs szerzeményi vagyonául tekintendők akkor is, ha ez ingatlanok máskülönben a másik házastárs öröklött ági vagyonát képezték is. Az ilyen ingatlanok ági természetüktől megfosztatván, nem szálhatnak vissza arra az ágra, a melyről eredetileg származtak. Az igen érdekes jogeset a következő : N. Perának két gyermeke volt: B. (meghalt 1856 októberben) és P. a felperes. B. felesége B. Ilona (meghalt 1873 júniusban), a kitől János nevü fiu született. (Ez az örökhagyó s ez meghalt 1882-ben). E fiúnak felesége M. Mária, a ki egy törvénytelen gyermeknek Ilonának, az I. r. alperesnek, hátrahagyásával 1887-ben halt meg. B. halála után ennek neje ujolag férjhez ment N. Zakariáshoz s ettől származott másodrendű alperes N. Katalin. A padéi 237. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanok a helyszíneléskor Y2 részben N. B., y2 részben ennek neje B. Ilona javára helyszineltettek. Az eredeti telekkönyvet B. kéz jegyezte. Felperes az összes ingatlanokra támasztott igényt. Az alapperben ez ingatlanoknak y2 része a felperes, másik y2 része a másodrendű alperesnek Katalinnak lett megitélve. Pelperes perujitással élt a neki meg nem itélt részre s az ujitott perben bebizonyította, hogy az összes ingatlanok az ő apjától származnak. Elutasittatott. A többi a felsőbb bíróságok alábbi indokolásából kitűnik. Az alapperben : Szegedi tábla : Pelperes, mint az örökhagyónak (N. Jánosnak) oldalrokona, az ideiglenes törvény szabály 10—12. §§-ban letett elvek szerint csak a felmenő képviselete jogán és csak abban a vagyonban örökösödhetik, a mely az örökhagyóra a vele közös törzsről háramolt. Ebből a szempontból kikellett volna mutatni, hogy a hagyatéki ingatlanok (t. i. a padéi 237. sz. tjkvben felvett ingatlanok) az örökhagyóra ennek öregapjáról s egyszersmind a felperes édes apjáról szállottak mert az öröklött vagyon visszatérvén az ágra, a melyről származott, csak ez uton háramol-