Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Szerzeményi vagyon. 363 hagyatékot képező felerésze helyettesittetvén, ez ági vagyonnak helyesen minősíttetett, annál inkább, mert maga alperes (a férj) sem állítja, hogy a kérdéses ház beruházás által értékében növekedett volna stb. Curia: Ezen tény azonban (hogy örökhagyó a hagyatéki házrészt a szüleitől örökölt vagyonból fizette) az örökhagyó nevén álló féltelket a szüleitől reája szállott ági természetű vagyonná nem minősitti, és ilyenül csak a szülőktől örökölt, abba befektetett 450 kor. érték tekintendő. Ennélfogva az ingatlant magát, lemenők és felmenő örökösök hiányában hitves társai öröklési jogon alperes örökölvén, ez csak arra volt kötelezhető, hogy a fennebbi értéket és kamatot a felpereseknek megfizesse (5922/1901. sz.). L. még fentebb 118. sz a. 131. Az örökhagyó nagyatyjáról az örökhagyó atyjára hárult, de az atya által végrendeletileg nejének (az örökhagyó anyjának) hagyott vagyon a nagyapai és az apai ágra nézve ági jellegét annak ellenére is elveszti, hogy az örökhagyó anyja ezt a vagyont az örökhagyónak adta. Az ilyen ingatlanokban tehát ági öröklés czimén csak az anya Ieszármazói örökölhetnek. Budapesti tábla : A tábla az elsőbiróság ítéletét a tekintetben, hogy felperest a végrendelet érvénytelenítési iránti keresetével elutasította, helybenhagyta azért, mert felperest erre nézve kereseti jog meg nem illeti. Ugyanis az 1864. márczius 21-én elhalt Sz. Jánost törvényes leszármazója Sz. Antal túlélvén, a törvényes öröklés néhai Sz. János vagyonában, tehát a végrendelet megdöntésének joga, a felperes kizárásával, nevezett leszármazót s illetve ennek törvényes képviselőjét illeti meg ; s miután nevezett leszármazó részéről az apai végrendelet meg nem támadtatott, sőt a hagyaték, ezen végrendelet épségben tartásával, a létrejött egyezség alapján, az 1. sz. alatti szerint átadatott, felperes, ki nem néhai Sz. János, hanem ennek 1876. deczember 12-én elhalt leszármazója Sz. Antal után van az ági vagyonban való öröklésre hivatva, az első örökhagyó végrendeletét meg nem támadhatja, hanem csak azon igényeket érvényesitheti, melyek őt néhai Sz. Antal után törvényes öröklés czimén megillethetik. A mi már most ezen törvényes öröklést illeti, előrebocsátva azt, hogy alperes nem vonta kétségbe, miszerint a rapcsai 299. számú tjkönyvben felvett ingatlan néhai Sz. János apjáról, tehát közös törzsből származott ági vagyont képez, ezen ingatlanból csupán a 2—7. sorszámok alatt felvett kültelek fele volt megitélhető, a kereset egyéb részével pedig felperes el volt utasitandó, mert az 1. sorszám alatti 186. számú házat néhai Sz. János végrendeletében nejének, az alperesnek hagyta, ugy azonban, hogy ha az első házasságból származó János nevü fia életben marad, a ház fele ezen leszármazót illesse. Minthogy pedig örökhagyó János nevü fia; a végrendelet alkotása után, de végrendelkező előtt meghalt és bizonyossá lett, hogy azon feltétel, melyhez örökhagyó az alperest illető végrendeleti öröklés korlátolását kötötte, többé be nem következhetik, alperes öröklési joga korlátlanná vált és ő a kérdésben forgó ház korlátlan végrendeleti örökösövé lett, ugy hogy habár alperes ezen. házat az 1. sz. alatti ^fsjgákfiának, Antalnak átengedte, ez utóbbi a kérdésben forgó házat l^^^P©k,után öröklés czimén, hanem anyjától nyert ajándék utján k^^ajÉ|teMfe>gva felperes arra mint ági vagyonra többé öröklési igényeke^^^MBtefeivesithet. így áll a dolog