Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

362 Szerzeményi vagyon. 128. Szerzett vagyont az az értéktöbblet tesz, a melylyel a hagyatékhoz tartozó vagyon értéke, a tartozások levonása után, az ági vagyon értékét meghaladja. (Curia 1476/1899. sz. Állandóan előforduló meghatározás.) 129. Az örökölt vagyonnal örökösre szálló teher, a mennyiben ezt az örökös kifizeti, mint az örökölt vagyonba tett beruházás, szerzeménynek tekintendő. Budapesti tábla : Ági örökösödés tárgyául azon javak szolgálnak ugyan, melyeknek közös törzsről lett háramlása bizonyittatik; de egyrészről azon érték, mely ezen javakba beruháztatik, ági vagyonnak nem tekinthető, másrészről, miután az öröklött vagyon is megterhelhető, azon teher, mely az örökölt vagyonnal az örökösre száll, a vagyon értékéből leszámitandó, illetve a mennyiben a teher kiegyenlittetik, az mint az örökölt vagyonba tett beruházás, szerzeménynek tekintendő. Ezen elvekből kifolyólag, a mennyiben ifj. N. Péter, a reá hasonnevű apjáról, N. István pedig a reá-ifj. N. Péterről szállott javakba beruházást tettek, vagy a mennyiben N. István az apai terheket kifizette, ugy a beruházás értéke, mint a kifizetett adósság összege, az illetőknek szerzeményi vagyonát képezi. (1884 október 29. 15039. sz. — Curia helybenhagyja. 1885 május 12. 713. és azonos : 6696/1888. sz. Állandó gyakorlat.) 130. A hagyatéki vagyon szerzeményi jogi természetén nem változtat az, hogy öröklött pénzen, vagy ennek tekintete alá eső pénzen vétetett s annak szerzeményi minőségét az állapítja meg, hogy azt az örökhagyó vette és kifizette. A felpereseket (a kiknek elhunyt leánya : M. Anasztázia, az alperes neje volt) keresetükkel el kellett utasitaní, mert az 1870. évi deczember hó 7-én kelt adásvételi szerződéssel bizonyítva van, hogy a kereseti házat nem felperesek, hanem alperes T. Kristóf és neje M. Anasztázia vették meg s annak vételárát is ők fizették ki s a tulajdonjogot ők szerezték meg. Azon ház állaga tehát, habár azt alperes és neje a felperesektől kapott pénzen vették volna is meg, és bár a vétel elsőrendű felperes közbenjárása mellett történt is, nem felperesektől szállván felerészben alperes nejére : ugyanaz alperes és neje szerzeményének tekintendő. Minthogy pedig alperes neje 1877 márczius 10-én végrendelet nélkül, s utána gyermekei T. Deszánka és Anka is 5 és 7 éves korukban 1877 április Irén, illetve 10-én elhaltak: a jelzett háznak néhai T. Kristóf né szül. M. Anasztázia nevén álló felerészére, mint annak szerzeményi vagyonára nézve nem felpereseket, hanem alperest, mint az utoljára elhalt kiskorú T. Anka atyját illeti a törvényes öröklési jog. (Ideiglenes törvényszabályok I. r. 10. §.) Az előadottaknál fogva azon körülmény, hogy a ház vételára kinek a pénzével fizettetett ki, nem döntő. (Curia 1889 április 25. 9720/1888. sz.) b) Nagyváradi tábla: Az örökhagyó a felperessel közös apától örökölt házhányadának eladási áfából fizette ki teljesen az általa és férje által az örökölt ház eladása; idejében közösen megvett ház vételárának felerészét s akként az;4^^a örökölt vagyont a megvett háznak