Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Ági öröklés. 355 Mihályra, hanem csak azt vitatta, hogy az ő házasságának tartama alatt létrejött csere utján a testvérek tulajdonába jutatt */8 úrbéri külteleknek a 833. sz. telekjegyzőkönyvben átvezetett felerésze nem ági, hanem szerzeményi vagyont képez. Alperesnek azon érvelése, hogy a leltározott ingatlanok fia, ifj. D. Mihály tulajdonát nem képezték és igy az ő hagyatékául tekinthetők sem volnának, törvényes alappal nem bir, mert a hagyatéki iratok igazolása szerint id. D. Mihály 1882 január 12-én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalálozván, összes vagyonában hagyatéki eljárás nélkül is az őt túlélő gyermeke, ifj. D. Mihály ipso jure örökösödött. Azon okból, hogy a bárándi 198. sz. telekjegyzőkönyvben felvéve volt 3/8 úrbéri telek 1848. évben, az urbériség megszűnte idejében, felperes és testvére id. D. Mihály birtokában volt, most nevezettek azon úrbéri telek szerzőiül nem tekinthetők, mert az úrbéri kapcsolatot megszüntető törvényhozási intézkedés által a jobbágyok a kezükön levő úrbéri telekre nézve teljes tulajdont és szabad rendelkezési jogot nyertek ugyan, de azon intézkedés által az apáról maradt vagyonra nézve az örökösödési jog rendé változást nem szenvedett. Az előadottaknál fogva tehát felperesnek oldalági örökösödési jogát a bárándi 833. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokra, mint ági vagyonra megállapítani kellett. Az örökhagyó hagyatékául leltározott s a bárándi 826. és 97. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokat illetőleg, habár a telekkönyvi kivonattal s a felmutatott szerződéssel bizonyítva van, hogy ezen ingatlanokat az örökhagyónak édes atyja, id. D. Mihály az alperessel kötött házasságának tartama alatt vásárolta, de miután szerzeménynek csak az öröklött vagyon értékét túlhaladó érték lévén tekintendő, a házasság tartama alatt vagyon csak akkor képez szerzeményt, ha az öröklött vagyon értékének kiegészitése után valamely értéktöbblet fenmarad, miután, mint fentebb kimutatva lett, id. D. Mihályra a bárándi 833. sz. telek]egyzőkönyvben foglalt ingatlanokon felül a csere toldásául kapott 200 forint és a beltelek egyenértékéül felvett 160 forint, összesen 360 forintot tevő öröklött vagyon is szállott, az alperessel tartott házasság alatt vásárlott s a 286. és 97. sz. telekjegyzőkönyvi ingatlanoknak az id. D. Mihályt illető felerésze pedig az adásvevési szerződésben kitett vételárt, valamint az 1889 június 28-án foganatosított zárlat alkalmával megállapított értéket véve, az öröklött vagyonnál kevesebb értéket képvisel, szerzemény tehát ezen ingatlanok tekintetében sem mutatkozik, alperest sem mint id. D. Mihálynak hátramaradt házastársát, sem mint örökhagyó ifj. D. Mihálynak édes anyját ezen ingatlanokban örökösödési jog meg nem illeti. (1892 deczember 14. 6393. sz.) 117. A midőn a hagyatékban nincs annyi ingatlan vagyon, a mennyit az örökhagyó a közös törzstől kapott, a hiányzó ági vagyont a hagyatékban levő szerzeményi ingatlan helyettesíti. a) Curia: A kihallgatott tanuk vallomásával be van bizonyitva, hogy örökhagyó F. Gy. 1839-ben, a.midőn az elsőrendű alperest feleségül vette, atyjától F. J.-től, a ki az örökhagyónak, továbbá a felpereseknek •és a II—IX. rendű alpereseknek közös törzse volt, 2/4 úrbéri telket, egy lovat és két ökröt kapott és hogy F. Gy. a lovat és a két ökröt eladta és azok vételárából egy házat vett, a melyben haláláig lakott; ez a ház tehát helyettesiti az atyjától kapott ingókat. Nem vitás a felperes és a 23*