Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

356 Ági öröklés. védekező ellenérdekű elsőrendű alperes között az, hogy az örökhagyó> hagyatékául leltározott ingatlanok, az azonosnak bizonyitott háztól eltekintve, 2/4 teleknél kevesebbet tesznek ki. Minthogy pedig a hagya-^ tékból az oldalági öröklésre hivatott örökösöknek az áginak bizonyult, vagyon mindenekelőtt kiadandó és hitvestársi öröklésnek csak az ági vagyon kiadása után fenmaradt s ekként szerzeményinek tekintendővagyonban van helye, és minthogy az a körülmény, hogy a hagyatékban, talált és a 2/4 úrbéri teleknél értékesebbnek nem is állított ingatlan részben nem azonos azzal az ingatlannal, a mely az örökhagyóra a közös törzsről hárult, nem akadályozza azt, hogy a hagyatéki ingatlanból az örökhagyóra a közös törzsről szállott vagyon megfelelően kiadassék és ekként a meglevő hagyatéki vagyonból a hiányzó ági vagyon ennek helyettesítéséül kipótoltassék : annálfogva a fennforgó esetben, a midőn a hagyatékban nincs annyi ingatlan vagyon, a mennyit az örökhagyó a közös törzstől kapott, az összes peres hagyatéki ingatlanokat ági természetüeknek kellett megállapítani. (6169/1900. sz. és a fentebb közölt curiai 9212/1882. sz. határozat és 11944/1887. sz.) b) Hogy a hagyatékhoz tartozó valamely vagyon áginak legyen tekintendő, nem szükséges, hogy az tényleg öröklött legyen, mert a szerzett vagyon az elidegenített ági vagyon erejéig ezt helyettesíti. így az 1887-ben elhalt K. S. hágyatékában csak az képez szerzett vagyont,, a mi (a fentebb elősorolt (áginak bizonyult vagyon értékét meghaladja^ Minthogy pedig az elcserélt ingatlanok értéke többet tett, mint az azok helyett szerzett és alperes fia hagyatékához tartozó ingatlanok értéke s minthogy alperes nem is állította, hogy fia hagyatékában egyéb érték is volna, mint a mit atyjától örökölt, szerzeményről nem lehet szó, mertaz öröklött vagyon értékének helyreállításáig szerzemény nincs. Midőn tehát az alsóbiróságok ítéleteinek indokaiban kifejtettek szerint az 1871. évben elhalt K. S. közös törzsről nagyobb érték szállott fiára, az 1887.. évben elhalt K. S.-ra s erről az 1891. évben elhalt hasonnevű fiára, a mostani örökhagyóra, mint a milyen értéket legutóbb nevezett K. J3. hagyatéka képvisel: az ez utáni örökségül hátrahagyott ingatlanokat — súlyt helyezve arra is, hogy alperes az örökhagyó apja helyett vett ingatlanok helyett, a közös törzsről szállott értéknek megtérítését fel nem ajánlotta, — az alsóbiróságok helyesen tekintették olyan ági vagyonnak, melyben az öröklésre a felperesek (a közös törzsről, a kitől az ági vagyon eredt, származó oldalrokonok) vannak hivatva. (Curia 4543/1898. sz. Lásd még P. T. 38. k. 88. 1.) c) Elfogadva a szegedi tábla indokolását, a t.-i telekjegyzőkönyvekben felvett ingatlanokból álló hagyatékra az ági örökös öröklési jogát állapitotta meg az örökhagyó atyjával szemben azért, mert ezek az ingatlanok a néhai K. Erzsébetre (örökhagyó anyja, -a ki az alpereshez ment férjhez) ennek atyjáról, tehát a felperes (K. Erzsébet nővére) és az örökhagyó közös törzséről hárult 500 írton (melyet K. Erzsébetaz apai ingatlanok eladási árából kapott) vétetvén, ezek az ingatlanok ennek az 500 forintnak a helyébe léptek és pedig annál inkább, mert ezingatlanoknak sem 380 forintot tevő vételára, sem 400 forintot tevő hagyatéki leltári értéke az ági vagyon 500 frtnyi értékét még csak nem is fedezi. (Curia 1903 február 24. 2699/1902. sz.)