Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

354 Ági vagyon. működésével és saját vagyonának befektetése mellett a házasság alatt létrehozott építkezés értéke egészen önálló uj vagyonrészt képez. (40999/1885. sz. — Curia indokainál fogva helybenhagyja. 1886 október 5. 2407/1886. sz.) 116. A cserébe adott ági vagyont a cserébe kapott vagyon helyettesitvén, ez utóbbi az ági vagyon jogi természetét ölti fel s abban az ági öröklés szabályai szerint igazodik a törvényes öröklés. Felperes (D. Lajos), mint az 1888 május 19-én végrendelet és egyenes leszármazók nélkül elhalt ifj. D. Mihály örökhagyó atyja, id. D. Mihálynak egyedüli testvére, az id. törv. szabályok 10. és 11. §§-ai értelmében az örökhagyó ifj. D. Mihály után maradt azon hagyatéki vagyonra bir örökösödési joggal, a mely vagyon a felperessel közös törzsről, vagyis felperes atyja, az örökhagyó nagyatyja, öreg D. Mihályról szállott az örökhagyóra. Ilyen vagyon a hagyatéki leltárban felvett és a bárándi 833. számú telekjegyzőkönyvben jelenben is még az örökhagyó édes atyja, az 1882-ben elhalt id. D. Mihály nevén álló 1j8 úrbéri telek s ugyanazon telekjegyzőkönyvben A-f-1—2. r. sz. alatt foglalt két szőlő. Ugyanis a becsatolt telekkönyvi kivonatokból és a keresetlevélhez D) alatt mellékelt csereszerződésből kitűnik, miszerint D. Sáridor a bárándi 191. számú telekjegyzőkönyvben A) I. alatt felvett 2/8 úrbéri kültelki állományát a felperes és testvére id. D. Mihály tulajdonát képezett, a bárándi 198. sz. telekjegyzőkönyvben felvett 3/8 kültelki állománynyal 400 forint reáfizetés mellett elcserélte, a keresetlevélhez H) alatt csatolt osztályos egyezséggel pedig bizonyítva van, hogy felperes és id. D. Mihály testvérek a D. Sándorral cserébe kapott 2/8 úrbéri kültelket egymás között felosztották akként, hogy annak fele része, vagyis 1/8 úrbéri telek, valamint a bárándi 191. sz. telekjegyzőkönyvben 942. és 4504. hrsz. alatt felvéve volt két szőlőnek b)-vel jelölt felerésze a bárándi 833. sz. telekjegyzőkönyvbe lett átvezetéssel id. D. Mihály tulajdonába ment át, a cserébe kapott 1/8 úrbéri külteleknek másik felerésze pedig a bárándi 191. sz. telekjegyzőkönyvben jelenbeni felperes D. Lajos egyedüli tulajdonául visszamaradt. Ezen H) alatti osztályos egyezséggel az is bizonyítva van, hogy id. D. Mihály a csere toldásául fizetett 400 forintból 200 forintot, továbbá a testvérek, D. Lajosnak osztályrészébe jutott ház és beltelekből őt illető felerésznek egyenértékéül 160 forintot kapott. Minthogy pedig a cserébe kapott vagyon a cserébe adottat helyettesíti s ennek jogi természetét követi, minthogy továbbá a bárándi 198. sz. telekjegyzőkönyvből kitetszőleg az itt felvéve volt 3/8 úrbéri telek és az A-f-1—2. r. sz. alatti szőlő az 1856. évben történt helyszineléskor D. Lajos a jelenbeni felperes és id. D. Mihály, az örökhagyó ifj. D. Mihály édes atyja, mint testvérek közös és osztatlan birtokául, a közös édes anya, özv. D. Mihályné részére biztosított haszonélvezet, illetve életjáradéknak terhével vétetett fel, kétségtelen, hogy a cserébe kapott 2/8 úrbéri külteleknek a bárándi 833. sz. telekjegyzőkönyvben id. D. Mihály nevén álló felerésze és az ott bevezetett két szőlő az 1832. évben elhalt közös apáról szállottnak tekintendő és pedig annyival inkább, mert alperes ezen per során nem is tagadta azt, hogy a bárándi 191. sz. telekjegyzőkönyvben felvéve volt 3/8 úrbéri telek nem az öreg D. Mihályról maradt ennek két gyermekére, D. Lajosra és id. D.