Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Ági vagyon és öröklés. 353 114. Az ági vagyon értéke az arra hivatott örökösnek mindig, tehát abban az esetben is kiadandó, ha az örökhagyó az ági vagyont eladta és elköltötte. Ehhez képest az ági örökös a szerzeményi örökös előtt elégíttetik ki a hagyatékból. Pozsonyi tábla : Nem szünteti meg az öröklött ági vagyonnak e jogi természetét az a körülmény, hogy azt az örökös eladta, mert ily esetben az öröklött vagyon átlagát a megfelelő vételár helyettesiti és az öröklött vagyon egyenértéke készpénzben követelhető. (477/1898. sz.) Curia : Helybenhagyja indokainál fogva annyival inkább, mert az I-rendü alperes (az örökhagyó neje) az oldalági örökösökkel szemben, hitvestársi örökösödés czimén leszármazók nélkül elhalt férjének csupán szerzeményi javaira tarthat jogszerűen igényt, szerzeménynek pedig csupán az öröklött vagyon értékét túlhaladó érték lévén tekintendő, a netalán elidegenitett, esetleg a házasság megkötése előtt elköltött öröklött vagyon, az utóbb, esetleg a házasság tartama alatt szerzett vagyonból kipótlandó, mihez képest teljesen közömbös az a kérdés, vájjon az örökhagyónak meg volt-e még öröklött vagyona akkor, a midőn az I-rendü alperessel házasságra lépett. (1898 deczember 29. 3967. sz. L. a 7772/1893. sz. és az alább közölt 3567/1887. sz. határozatot is. Állandó gyakorlat.) 115. Az ági ingatlannak véletlen elenyészése egészben az ági örökös terhére esik. Tényállás : Az örökhagyó házat és egyéb ingatlanokat örökölt atyjától, a házat eladta s a vételáron egy másik házat vett. Ez a vett ház 1862-ben teljesen leégett s helyén az örökhagyó a feleségével egy uj házat épitett. Ebbe az uj házba befektetve lett az örökhagyó nejének, az I. rendű alperesnek 50 forintja, a melyet ez az alperes szüleitől örökölt. Az örökhagyó végrendelet hátrahagyása nélkül elhalván, a házból és egy szőllőből álló hagyatékára a lemenők öröklési az özvegy pedig közszerzeményi igényt is támasztott. Az elsőbiróság a lemenők öröklési jogát állapította meg, ezeket azonban kötelezte, hogy az özvegy 50 forintját megfizessék. A közszerzemény iránt támasztott igényével az özvegyet elutasitotta, mert a fenmaradt hagyaték az örökölt vagyon értékét meg nem haladta s az özvegy elismerte, hogy a szőlő már akkor is az örökhagyó tulajdona volt, mikor az az I-rendü alperessel házasságra lépett. A budapesti tábla : nemcsak az 50 forintot, hanem még 75 forint közszerzeményt is megitélt az özvegy részére azért, »mert a felperes atyja által örökölt illetve öröklött értéken szerzett és a ház ujjáépitése által, a szakértők becslése szerint, 200 forint uj érték állíttatott elő. Ezen 200 forint értékből mindenekelőtt az özvegy öröklött 50 forint értéke lévén megtérítendő, tulaj donképen házasság alatti szerzeményként 150 forint érték vehető számitás alá, melynek felerésze az I-rendü alperest, mint közszerző házastársat illeti. Ezen épitkezésre nézve nem vehető figyelembe felperesnek amaz érvelése, mintha az uj ház a leégett ház elenyészett értékének pótlása gyanánt apai ági vagyonrésznek tekintendő, és pedig azért nem, mert a véletlen esemény által okozott kár egész teljében az apai vagyont terheli és mert az I-rendü alperes közreGrecsák-: Magyar Döntvénytár. VII. 23