Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

352 Ági vagyon és öröklés. Jegyzet: Ily esetben a vételár összege irreleváns, ha tehát a vételár kisebb annál a becsértéknél, a melylyel az ági vagyon — annak az örökhagyóra hárulásakor bir., az nem szolgálhat az ági örökös hátrányára és a viszonosság elvénél fogva a vételár többlete sem esik az ő javára. Ugyanezen alapon hozatott a Curia 3337/1904. sz. Ítélete, ellenben 5036/1904. sz. Ítéletében az eladott ági vagyonnak eladási ára állapíttatott meg ági értékül. 111. Az ági örökösödésnek alapelve az, hogy a vagyon oda szálljon vissza, a honnan származott, továbbá, hogy az ági vagyonban esak az az ág (= előd és leszármazói) örököl, a melytől a vagyon származott. Az örökhagyó hagyatékát semmi részben sem lehet öröklött ági vagyonnak tekinteni a felperesek irányában, mert ők nem bizonyították be, hogy azon hagyaték, akár csak részben is, az ő szüléikről, illetőleg nagyszüleikről szállott az örökhagyóra, pedig felperesek, mint az örökhagyó testvérei, illetve ezek leszármazói irányában öröklött ági vagyont csak az képezhet, a mi az ő szüléikről, illetve nagyszüleikről szállott az örökhagyóra, mert az oldalági örökös, ki e minőségben saját felmenőit képviseli, ági örökségképen nem követelhet többet, mint a mennyit követelhetnének saját felmenői, és a jelen esetben az örökhagyó nagyszülei ági örökösödés alapján nem vehetnék igénybe azt, a mi nem tőlük hárult az örökhagyóra, lévén az ági örökösödésnek alapelve az, hogy a vagyon oda szálljon vissza, a honnan származott. De mindez áll alperesekre, az örökhagyó atyja testvérei és ezek leszármazóira nézve is, mert ők nem is állítják, hogy a hagyaték az ő szüléikről, illetve nagyszüleikről hárult az örökhagyó apjára s erről az örökhagyóra. E szerint az örökhagyó összes javai mind felperesek, mind alperesek irányában jogilag szerzeményeknek tekintendők, s ezekből, miután az örökhagyó leszármazók, hitestárs és felmenők nélkül halt el, a törvényes öröklés elvei szerint az ideigl. törv. szab. 10., 11., 12. §-aihoz képest egy fél rész illetné a felpereseket, mint az örökhagyó anyai nagyszüleinek leszármazóit, a másik fele pedig illetné alpereseket, mint az örökhagyó atyai nagyszüleinek leszármazóit. (Curia 1878 október 24. 8283. sz.) 112. Az, hogy a hagyatéki vagyon örököltetett^e, vagy szereztetett, az öröklött vagyon értéke a hagyatéki vagyonba befektettetette-e vagy sem ? a jogkérdés elbírálásánál figyelembe egyáltalán nem jöhet, miután az örökösödés tárgyát nem az öröklött vagyon, hanem annak értéke képezi. (Curia 1902 május 15. 4763. sz.) 113. Az id. törv. szab. 10. §-a értelmében szerzeménynek csak az a vagyonérték tekinthető, mely az ági vagyon értékét túlhaladja, az a körülmény tehát, hogy örökhagyó a néhai nagyapja: M. Ádámtól reáhárult örökséget még életében eladta, az ági "örökösödés érvényesítésének nem áll útjában akkor, ha örökhagyó szerzett más oly vagyont, melyből a reá szállott ági örökség értéke pótolható. (Curia 1902 január 28. 6781/1901. sz.)