Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Ági vagyon és öröklés. gyermek, 1873 márczius 6-án hat éves korában, még anyja életében, s J. Anna halála után R. Fülöp vagyona, — minthogy ő végrendeletében harmadik házasságbóli gyermekeit egybefoglalva, első házasságbóli gyermekeinek kizárásával nevezte utóörököseiül — R. Erzsébetre, Annára és Gertrudra szállott. Ezek közül Erzsébet meghalt 1875-ben 4 éves korában, s apai vagyona, — a végrendeleti utóörökösödés tovább nem terjedvén — az ideigl. törv. szab. 10—11. §-nál fogva saját törvényes örököseire : a harmadik házasságbeli két testvérre s az első házasságbeli négy testvérre {az alperesekre) szállott. Utóbb 1876-ban meghalt R. Anna 6 éves korában s az ő apai vagyonát alperesek s testvére Gertrúd örökölték. Végre meghalt 1879-ben a harmadik házasságbóli utolsó gyermek — Gertrúd — is végrendelet nélkül s utána alperesek mint apáról testvérek örökösödtek az apai vagyonban. így most már az egész; apai hagyaték,650 forint 68 krajczár s ennek időközi kamatja egyedül alpereseket illeti. J. Anna hagyatéka pedig, vagyis 650 forint 86 krajczár s ennek időközi kamatja illeti kizárólag a felperest, mert ő a nevezett nőnek első férjével W. Józseffel nemzett gyermeke s anyáról testvérei: R. Erzsébet, Anna és Gertrúd után mindaz, mit ezek anyjoktól örököltek, törvény szerint ő reá szállott. (Curia 1884 november 6. 3057/1884. sz.) Jegyzet: Arra, hogy ami nem ági öröklés, hanem más czimen hárul — élők közt is — testvérről testvérre, illetve az oldalágról: 1. alább 135—138, és 140. sz. a. 108. Az örökhagyó anyai vagyonnak mondhatta azt is, mi reá anyai nagyanyjáról közvetlenül hárult, és azt is, mi ugyancsak anyai nagyanyjáról nővérére, majd meg ennek halála után ő reá szállott, mert ezen két rendbeli vagyon saját szerzeményét nem képezte. (Curia 7831/1884. sz.) 109. A mennyiben az ági vagyon természetben megvan, azt az ági örökösök a netáni beruházások megtéritése ellenében természetben követelhetik, ebből pedig önként következik, hogy az örökös tevékenysége nélkül, pusztán az időmúlás következtében beállott értéknövekedés szerzeménynek nem tekinthető. (Curia 6199/1901. sz.) 110. A mikor az ági vagyon természetben nincs meg a hagyatékban, akkor az abban az értékben adandó ki az ági örökösnek, a melylyel az az örökhagyóra hárulás idejében birt. Ha tehát örökölt vagyonát az örökhagyó eladta, a szerzeményből nem a vételár, hanem az ági vagyonnak az emiitett időpontban volt becsértéke adandó ki. Pozsonyi tábla : Az öröklött vagyon értékéül nem a vételár összege volt számítandó, melyet az örökhagyó e vagyonnak több évvel később történt eladásánál kapott, hanem az örökség megnyíltakor volt becsértéke, mert az utóbb elért vételári többlet már az örökös működésének, illetve az örökösödés után beállott értékemelkedésnek eredménye a szerzemény fogalma alá esik. (477/1898. sz. — Curia helybenhagyta. 1898 deczerrber 29. 3967. sz.)