Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

350 Ági vagyon. E tényállás mellett a kérdés első sorban az, hogy mi képezte örökhagyó R. Fülöp vagyonát ? Az Y) és Z) alatti okiratok bizonyítják, hogy a b .. . 191. sz. telekjegyzőkonyv 65. sz. házat a nevezett örökhagyó és harmadik neje J. A. házasságuk tartama alatt szerezték ; és alperesek (első házasságból származó gyermekek) nem bizonyították be, hogy ama házba az ő anyj oknak R. Fülöp első nejének W. Teréznek valamely vagyonértéke lett volna befektetve. Mert a tanuk vallomása nem nyújt semmi támpontot annak birói elismerésére, hogy azon ház és egész telek, melyet W. Teréz szülei neki s férjének az ő egybekelésükkor, a 40-es években, átadtak, alperesek anyjának tulajdonát képezte légyen egészben az ő halálakor. Epen ellenkezőre vall azon J. Gy. által tanúsított körülmény, mely szerint alperesek anyj ok halála után megkapták a kérdéses ház s egész teleknek felét, mig az ugyanannak másik feleért befolyt vételár R. Fülöpnek jutott. E szerint a W.-féle ház és egész telek akkor, mikor alperesek anyja elhunyt, fele részben apjóknak képezte oly tulajdonát, a melynek értékét az alperesek ági örökségképen még azon esetben sem igényelhetnék, ha mindjárt bizonyították volna is azt, hogy apjok a kérdéses vagyont ajándékkép, visszteher nélkül kapta az ő anyai nagyszüleiktől. Mert jogi fogaknak szerint nem ági vagyon az, mi az örökhagyóra egy vele vérségi összeköttetésben nem állott egyén részéről ruháztatott át; és R. Fülöp s alperesek anyai nagyszülei közt nem volt vérközösség. Az FJ alatt J. Anna hagyatékául leltározott ingóságokat s aktiv követeléseket illetőleg, ezek is fele részben R. Fülöp hagyatékának tekintendők- Mert felperes (J. Anna korábbi házasságából származó gyermek) az alperesek tagadása ellenében, nem bizonyította, hogy a leltározott tárgyak valamelyikét az ő anyja örökölte vagy kizárólag maga szerezte volna ; s azért el kell fogadni, hogy azokat R. Fülöp s az utána már egy év múlva meghalt J. Anna közösen birták. Es mivel alperesek sem mutatták ki a felperes tagadása ellenében azt, hogy az ingóságokba és követelésekbe az ő anyj ok vagyonértéke lett volna befektetve, vagy hogy azok felénél több illette volna tulajdonjogilag az ő apjokat: ennélfogva törvény szerint vélelmezni kell, hogy a kérdéses ingóságok s követelések egyenlő részben képezték R. Fülöpnek és J. Annának közös tulajdonát. A leltárakban felvett ingatlant, ingóságokat s követeléseket mind a két örökhagyó hagyta hátra. Hogy pedig az ingatlan és ingóságok időközben pénzzé tétettek s hogy a követelések egy része időközben behajtatott s hogy most a két hagyatékot az árva tárban kezelt 1311 forint 72 krajczár készpénz, illetve követelések és ezek időközi kamatai képezik s helyettesitik: mindezt alperesek nem tagadják. Az sem szenved kétséget, hogy alperesek, mint az örökhagyó R. Fülöp első házasságából származott gyermekei, követelhették volna apjok hagyatékából a végrendelettel szemben köteles részüket, mert tagadásuk ellenében a felperes nem bizonyitotta, hogy ők apai örökségükre nézve atyjok életében kielégíttettek. De ebbeli — a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvben be is jelentett — igényük elvesztette minden értelmét az által, hogy az atyjok harmadik házasságából származott gyermekek, vagyis apáról testvéreik időközben mind elhaltak — kiskorúságukban és végrendelet nélkül. Meghalt ugyanis R. Péter, a harmadik házasságbóli egyik