Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Kiházasitási tárgyak. 349 jutottak az örökhagyó birtokába. Ebből folyólag az a körülmény, hogy a kereset tárgyát képező ingóságok az örökhagyónak atyja által férjhez menetele alkalmával kiházasitási tárgyakul adattak át, a vitás öröklési igények megbirálására befolyással nem bir, következőleg azokra az örökhagyónak végrendelet és lemenők hátrahagyása nélkül történt elhalálozása folytán, nem az alperest, mint túlélő hitvestársat, hanem a felperest, a kitől azok az örökhagyóra hárultak, illeti meg az örökösödés. Az előadottaknál fogva és tekintettel arra, hogy alperesnek az a kifogása, hogy a kereseti ingóságokat felperestől az esküvő előtt megvette, alaptalannak bizonyult, a mennyiben E. és K. tanuk azt bizonyították, hogy ők mint vőfély és násznagy, — tehát nem is az alperes — a házasságkötések alkalmával, Ludason divó népszokásnak megfelelően, a menyasszony és a kiházasitási tárgyak megváltásának jeléül fizettek 13 forintot a menyasszonynak, a kereseti ingók komoly megvételéről tehát szó nem lehet, és tekintettel arra, hogy a férj beteg nejét gyógyittatni köteles lévén, az alperes által felhozott az a körülmény, hogy az örökhagyót betegségében gyógyittatta, annak hagyatékához részére öröklési vagy tulajdoni igényt meg nem állapit, a kereseti ingóságokra a felperes öröklési jogát megállapítani, alperest azok kiadására kötelezni kelett. (Curia 4479/1899. és 519/1886. sz.) Ellenkező és téves határozatok: a) A kiházasitási tárgyak a birói állandó gyakorlat szerint, lemenők hiányában, a túlélő férjre szállnak. (Curia 1708/1899., 597/1891. és 1600/1896. sz.) b) Az örökhagyó hagyatéki javaiból felperesek mint szülők által felmenő ági öröklés czimén követelt ingók, azok megjelölése szerint ruhanemüekből, konyhaedényekből, ágyi ruhákból és pár bútordarabból állanak, tehát oly tárgyakból, a melyek a nő kiházasitásának legszükségesebb alkatrészeit képezték. A hazai joggyakorlat értelmében ilynemű kiházasitási tárgyakban az elhunyt nő férjével szemben felmenők ági öröklésének nincs helye, minthogy a férj öröklése a felmenőket kizárja. (Curia 1894 április 3. 2139/1893. sz.) 107. Az ági vagyon, melyben testvérek osztozkodtak, olyan marad akkor is, ha egyik testvér elhal és osztályrésze, törvényes öröklés alapján, a másik testvérre száll. (L. Trip. I. 47. p., I. 54. §. 2., I. 67. — Frank : Közigazs. 125. §. — Zsögöd B. Fanulm. II. 174. 1.) Ami tehát, az oldalrokonról ági örökség czimén hárult az örökhagyóra, ági vagyonnak tekintendő arra az elődre, esetleg ennek ágára, a melyről a vagyon törvényi öröklés czimén hárult az oldalrokonra s erről az örökhagyóra. Nem ági vagyon, mi az örökhagyóra egy vele vérségi összeköttetésben nem állott egyén részéről ruháztatott át. Az 1872 február 27-én meghalt R. Fülöp 1872 január 10-én kelt végrendeletében minden ingó s ingatlan vagyonát (harmadik) nejének J. Annának hagyta örökségül oly további intézkedéssel, hogy neje halála után a megmaradandó vagyonban harmadik házasságbeli gyermekei örökösödjenek kizárólag. R. Fülöp halála után egy hónap múlva meghalt R. Péter, a harmadik házasságbóli négy gyermek egyike s egy év múlva 1873 márczius 5-én elhalt neje J. Anna is végrendelet nélkül.