Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

348 Ági vagyon, kiházasitási tárgyak. maradt) hitbérével együtt sértetlenül maradnak s azokat részére ki kell adni, és az ilyen vele adott dolgok a többi ingóvagyon felosztásakor osztály alá nem esnek. 1. §. Sőt még akkor is, ha gyermekei, tudniillik fiai és'leányai volnának és ő maga talán második házasságra lép, vagy egyébként azokkal a gyermekekkel együtt lakni nem akar, azokat a dolgokat szabadon megtartja magának. 2. §. Ha pedig a menyasszony gyermekek és végrendelet hátrahagyása nélkül elhalna, azokat a dolgokat szülei vagy közelebbi atyafiai visszavehetik és maguknak követelhetik. Ha pedig gyermekeket hagyott hátra, ezekre fognak azok háramlani. 4. §. De azokat a dolgokat, melyeket akár menyegzői ajándékul, akár az eljegy­zésért a vőlegény adott át a menyasszonynak, a vőlegény, ha menyasszonya (egybe­kelésük előtt) meghalna, sohasem veheti vissza ; de ha elhalásuk után gyermekek és végrendelet hátrahagyása nélkül (mert azokról végrendeletet tehet) múlnék ki e világból, a férjnél fognak maradni. 106. A szülők által a leánygyermeknek férjhezmenetelekor adott kiházasitási tárgyak ági vagyon természetével birnak. a) Mindaz a vagyon, mely a szülőktől származik, ági vagyon és különbséget nem tesz az, hogy milyen czimen adták azt a szülők, ennél­fogva e törvényes szabály szerint a leánygyermeknek férjhez menetelekor adott kiházasitási tárgyak is ági vagyont képeznek. Felperes szülők tehát, az alperes túlélő házastársai szemben, leszármazók hiányában, végren­delet nem léte esetén elhalt leányuknak férjhez menetelekor adott kereseti ingókra (ágy, bútor és ruhanemű) nézve az id. törv. szab. 10. §-a értel­mében törvényes örökösödési joggal birván, alperes, mint végrendeleti örökös ellenében, az id. törv. szab. 7. §-a szerint, ezen vagyonból törvényes osztályrészt követelhetnek. (Curia 1903 január 13. 5432/1902. sz.) b) Az 1840: VIII. t.-cz. 2. §-a szerint mindaz, a mit a gyer­mekek szüleiktől kiházasitásukkor kaptak, örökségi részükbe betudatik, következésképen a szülők által a gyermekeknek kiházasitásukkor adott bármily természetű értékek a szülőktől eredő, tehát ági vagyonnak tekin­tendők. (Curia 2926/1900. és 10852/1879. sz.)' c) Nem létezik sem törvény, sem állandó Ítélkezési gyakorlat, mely az öröklési jogra a szülők által gyermekeiknek kiházasitásul adott tárgyak tekintetében bármi, különösen olyan kivételt állapitana meg, hogy azok hitvestársi öröklésnek képeznék a tárnyát, sőt hogy az nincs igy, világosan kitűnik az ideigl. törv. szab. 14. §-ából, hol a hitvestársi öröklés tüzetesen szabályoztatik, és a kiházasitási tárgyakra az öröklési jog ki nem terjesztetik. (Curia 1898 február 8.1257/1898. sz. Azonos alapon nyugszik a Curiának az 1903 február 4. 1827/1902 és az 1873 február 25. 1580. sz. alatt kelt határozata. Ez utóbbiban az is ki van mondva, hogy az id. törv. szab. 14. §. ellenkező 1687 : XI. t.-cz. többé nincs érvényben.) d) A kihallgatott tanuk vallomásával, s részben az alperes beisme­résével is bizonyitva van, hogy a végrendelet és lemenők hátrahagyása nélkül elhalt örökhagyó a hagyatéki leltárban összeirt ingóságokat mint kiházasitási tárgyakat férjhez menetelekor az atyjától, a felperestől kapta. Az ideiglenes törv. szabályok 10. §-a értelmében leszármazók hiányában az apa és anya vannak hivatva az örökösödésre, mindegyik azon érték erejéig, mely tőlük vagy águktól akár végrendelet folytán, akár a nélkül az örökhagyóra hárult. A törvény e rendelkezése nem tesz különbséget a javak természete és a közt, hogy azok minő visszteher nélküli jogczimen

Next

/
Thumbnails
Contents