Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

348 Ági vagyon, kiházasitási tárgyak. maradt) hitbérével együtt sértetlenül maradnak s azokat részére ki kell adni, és az ilyen vele adott dolgok a többi ingóvagyon felosztásakor osztály alá nem esnek. 1. §. Sőt még akkor is, ha gyermekei, tudniillik fiai és'leányai volnának és ő maga talán második házasságra lép, vagy egyébként azokkal a gyermekekkel együtt lakni nem akar, azokat a dolgokat szabadon megtartja magának. 2. §. Ha pedig a menyasszony gyermekek és végrendelet hátrahagyása nélkül elhalna, azokat a dolgokat szülei vagy közelebbi atyafiai visszavehetik és maguknak követelhetik. Ha pedig gyermekeket hagyott hátra, ezekre fognak azok háramlani. 4. §. De azokat a dolgokat, melyeket akár menyegzői ajándékul, akár az eljegyzésért a vőlegény adott át a menyasszonynak, a vőlegény, ha menyasszonya (egybekelésük előtt) meghalna, sohasem veheti vissza ; de ha elhalásuk után gyermekek és végrendelet hátrahagyása nélkül (mert azokról végrendeletet tehet) múlnék ki e világból, a férjnél fognak maradni. 106. A szülők által a leánygyermeknek férjhezmenetelekor adott kiházasitási tárgyak ági vagyon természetével birnak. a) Mindaz a vagyon, mely a szülőktől származik, ági vagyon és különbséget nem tesz az, hogy milyen czimen adták azt a szülők, ennélfogva e törvényes szabály szerint a leánygyermeknek férjhez menetelekor adott kiházasitási tárgyak is ági vagyont képeznek. Felperes szülők tehát, az alperes túlélő házastársai szemben, leszármazók hiányában, végrendelet nem léte esetén elhalt leányuknak férjhez menetelekor adott kereseti ingókra (ágy, bútor és ruhanemű) nézve az id. törv. szab. 10. §-a értelmében törvényes örökösödési joggal birván, alperes, mint végrendeleti örökös ellenében, az id. törv. szab. 7. §-a szerint, ezen vagyonból törvényes osztályrészt követelhetnek. (Curia 1903 január 13. 5432/1902. sz.) b) Az 1840: VIII. t.-cz. 2. §-a szerint mindaz, a mit a gyermekek szüleiktől kiházasitásukkor kaptak, örökségi részükbe betudatik, következésképen a szülők által a gyermekeknek kiházasitásukkor adott bármily természetű értékek a szülőktől eredő, tehát ági vagyonnak tekintendők. (Curia 2926/1900. és 10852/1879. sz.)' c) Nem létezik sem törvény, sem állandó Ítélkezési gyakorlat, mely az öröklési jogra a szülők által gyermekeiknek kiházasitásul adott tárgyak tekintetében bármi, különösen olyan kivételt állapitana meg, hogy azok hitvestársi öröklésnek képeznék a tárnyát, sőt hogy az nincs igy, világosan kitűnik az ideigl. törv. szab. 14. §-ából, hol a hitvestársi öröklés tüzetesen szabályoztatik, és a kiházasitási tárgyakra az öröklési jog ki nem terjesztetik. (Curia 1898 február 8.1257/1898. sz. Azonos alapon nyugszik a Curiának az 1903 február 4. 1827/1902 és az 1873 február 25. 1580. sz. alatt kelt határozata. Ez utóbbiban az is ki van mondva, hogy az id. törv. szab. 14. §. ellenkező 1687 : XI. t.-cz. többé nincs érvényben.) d) A kihallgatott tanuk vallomásával, s részben az alperes beismerésével is bizonyitva van, hogy a végrendelet és lemenők hátrahagyása nélkül elhalt örökhagyó a hagyatéki leltárban összeirt ingóságokat mint kiházasitási tárgyakat férjhez menetelekor az atyjától, a felperestől kapta. Az ideiglenes törv. szabályok 10. §-a értelmében leszármazók hiányában az apa és anya vannak hivatva az örökösödésre, mindegyik azon érték erejéig, mely tőlük vagy águktól akár végrendelet folytán, akár a nélkül az örökhagyóra hárult. A törvény e rendelkezése nem tesz különbséget a javak természete és a közt, hogy azok minő visszteher nélküli jogczimen