Magyar döntvénytár, 7. kötet (1905)

Ági vagyon. 347 gása alappal nem bir, minélfogva a kereseti ingatlanhoz felpereseknek az alperes özvegyi haszonélvezetével terhelt örökségi joga e helyütt is meg volt Ítélendő. (Curia 3154/1898. sz.) 105. Ági vagyont képez az is, a mit a gyermek szüleitől ezek életében visszteher nélkül kap, mert ez az örökrészbe betudandó s igy az öröklés utján szerzett vagyonnal azonos tekintet alá esik. A hagyatékot képező kereseti követelésből (1750 forint) alpereseket, mint a kiskorúságában leszármazók és végrendelet nélkül elhalt örökhagyó legközelebbi oldalrokonait (örökhagyó apjának testvéreit) megilleti az örökség azon érték erejéig, mely tőlük vagy águkról hárult az örökhagyóra (id. törvényszabályok 10. és 11. §§.). A becsatolt nyugtákkal pedig be van igazolva, hogy az örökhagyó apja L. Károly az ő apjától L. Sándortól jövendő apai és anyai öröksége fejében 433 forintot kapott. Hogy ennél többet kapott volna az örökhagyó apja, nincs bizonyitva. Volt e szerint L. Károlynak oly 433 írt apai és anyai ági értéke, mely az ő leányára Jolántára szállott hagyatékában, — minthogy csak az öröklött értéket meghaladó érték tekinthető jogilag szerzeménynek — bennfoglaltatott. Ennélfogva a mondott összeget L. Jolánta hagyatékából törvényes örökségül alpereseknek kellett járulékaival együtt megitélni. A további 1317 forintot illetőleg áll az, hogy felperes (anya) ági örökségkép semmit sem vehet igénybe leánya (az örökhagyó) hagyatékából. Mert az ő apja : N. András és férje : L. Károly közt nem volt vérközösség és ennélfogva a telekállomány fele, melyet, N. András vejére visszteher mellett átruházott s a melyet most a kereseti 1750 frt cselekvő követelés (az ingatlanok vételára) képvisel, még akkor sem képezhetett volna L. Károlyra nézve N.-ági vagyont, ha ő azt minden visszteher nélkül kapta volna is apósától. Ama birtok tehát jogilag szerzeményét képezte L. Károlynak s mint ilyen szállott át — a fentebbiek szerint 1317 frt erejéig — leányára, az örökhagyó L. Jolántára. Áll az is, hogy felperes itt, hol nem férje, hanem gyermeke hagyatékáról van szó, hitvestársi öröklési jogot nem vitathat. Mindazonáltal tekintve, hogy az 1317 frt érték alperesekre nézve sem képez ági vagyont s L. Károly az örökhagyó Jolantán kivül több leszármazót nem hagyott: a mondott érték járulékaival együtt felperest, mint az örökhagyó édesanyját illeti, — a legközelebbi vérrokonságnál fogva. Azon körülmény, hogy felperes az örökséget ági, majd hitvestársi öröklés czimén vette tévesen igénybe, nem szolgálhatott akadályul az ő jogának megállapítására, mert ő törvényes örökséget keresett a törvény alapján s ez alapon jogot szolgáltatni a biró feladata. (Curia 1885 szeptember 2. 116. sz. Állandó gyakorlat.) H. K. T. R. 100. czim...... azok a ruhák és bármely más dolgok, melyeket a szülők vagy atyafiak, vagy akár mások (a mint előbb megjegyzém) a menyegző vagy kézfogás, avagy eljegyzés szertartásának idején adtak a menyasszonynyal (a melyeket jegyajándékoknak nevezünk), a férjnek gyermekek hátrahagyása nélkül történt halálával a menyasszony, vagyis felesége részére (ha azokból -valami fenn-